Oldal 13 [13]
AZ EGYHÁZI ÉV
a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy az igehirdetés teszi, alkotja az istentisz¬
teletet és nem az ige. Ebből következik, hogy igehirdetés nélkül nincs ige, pedig
valójában ige" nélkül nincs igehirdetés." Sőt még továbbmenve: praktikusan
maga a prédikáció az istentisztelet."
A református igehirdető vélt vagy valós szakmai tudása és képességei követ¬
keztében szeret elmerülni bizonyos részletkérdésekben, szereti gondosan témá¬
it megválasztani, témájához megfelelő aláfestő zenét (- egyházi ének) választa¬
ni, de ezzel együtt és ennek ellenére megannyiszor megtörtént már az, hogy az
ünnepnek látszó forgatókönyv mégsem lett pünkösdi vagy karácsonyi, adventi
vagy nagyböjti istentiszteletté. A csak részletkérdéseket fejtegető és egyéb kor¬
történeti ismereteket közlő, ill. a mindig egyéni üzenetcsomagokká lebontott,
feltálalt Kijelentés (ezt üzeni ma neked az Úr stb.) nem csupán istentiszteleti
életünkben, hanem Istenről alkotott képünkben is, Isten-értelmezésünkben is
káros torzulásokhoz és hangsúlyeltolódásokhoz vezet. Küldetésünk félreértése,
valójában hiányos feladatteljesítés és öncél pl. Nagypénteken csak Pilátus po¬
litikai karrierjéről és jövőjéről, csak Pilátusné álmáról, Nagycsütörtökön csak
a , Júdás jelenségről" és Péter személyiségrajzáról, Pünkösdkor csak az emberi
élet pszichológiájáról, 2009 Nagyböjtje harmadik vasárnapján (március 15.)
csupán a sajtószabadságról és a szabadságharcról, Karácsonykor csak Heródes
viselt dolgairól és hírhedt kegyetlenségéről, a Bálám történet datálási kérdései¬
ről, általában pedig a lelkipásztor személyes világértelmezéseiről beszélni anél¬
kül, hogy megértenénk küldetésünk valódi célját — még akkor is, ha e beszédek
akár teológiailag, akár szellemtörténetileg helyes információkat tartalmaznak.
Sajnos — bármennyire sértőnek találják némelyek — újból el kell mondani azt,
amit már előttünk is elmondtak többen: lelkészeink — pontosan a teológiai kép¬
zés következtében - javarészt liturgiai analfabéták, amire még talán büszkék is,
mivel mi nem , római áldozárok" vagyunk, a liturgika pedig egyszerűen , római
tudomány". Vajon ez a tény részben nem szolgáltat magyarázatot arra, hogy
$ Történeti értelemben az ige hirdetése értelemszerűen és elsőrendűen maga az ige felolvasá¬
sa, proklamációja volt, amit megfelelő rítusok és liturgikus elemek készítettek elő és vettek
körül. Minden mai gyakorlattal és elmélettel szemben azt kell hangsúlyoznunk és mintegy
tételként megfogalmaznunk: keresztyén istentisztelet a maga formai gazdagságában létezik
prédikáció nélkül, de nem létezhet ige nélkül. A református istentisztelet sincs ige nélkül.
A keresztyén istentisztelet gazdag formai hagyománya és öröksége azt mutatja, hogy a fő¬
és mellékistentiszteleten a liturgikus elemként megszólaltatott bibliai szakaszok és bibliai
zsoltárszövegek énekelt imádsága mellett akár egyetlen versnyi capitulum formájában az igét
hirdették, azaz bibliai szakaszt olvastak. Minden elem az ige magyarázatának hermeneutikai
valóságát jelenítette meg.
7 "Vö. Szűcs 2010, 19.; Szűcs 2012, 111.
8 V6. SzUcs 2012, 109-112.; Pap 2011m, 183.
° V6. Pap 2012/2013, 354-355.
12