vonala nem javul kellően, különösen más társadalmi csoportokhoz képest."
Innen már ismert a novemberi KB-ülésig vezető út." Az ekkor elfogadott
intézkedések - a béremelés, az ötven nagyipari üzem kiemelése - alapján
úgy tűnhet, hogy a pártvezetés végre fellépett a munkásosztály védelmében.
Ámde ha mindezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a pártve¬
zetes különbséget tett a munkásosztályon belül, s elsősorban a politikailag
legmegbízhatóbbnak tartott fővárosi szakmunkásréteg pozícióit javította."
Ezt a különbségtételt a nyilvánosság előtt nem érzékeltették, mégis a falu¬
si munkásság a béremelési összegek üzemi szintű lebontása során érezhette,
s éreztették is vele, hogy csak mostohagyermeke a pártnak. Ugyanakkor a fa¬
lusi munkásságot nemcsak ezáltal érte hátrány. A reformellenes erők időköz¬
ben a termelőszövetkezetekben megtalálták a bűnbakot, akiket meg lehetett
vádolni azzal, hogy a munkásosztály helyzete miattuk nem alakult jobban.
A téeszek elleni támadás hamarosan kilépett az ideológia színtérről, gazda¬
sági és adminisztratív szankciókban is megmutatkozott. A falusi munkások
családjait például igen érzékenyen érintette a háztáji gazdaság megemelt
adóztatása."
Az új gazdasági mechanizmus folytatása, illetve lefékezése kapcsán ki¬
alakult konfliktus kezelésében tehát azon csoportok kezébe került a kezde¬
ményezés, amelyek ideológiai axiómákhoz igazodva keresték a megoldást.
A pártállam által irányított társadalompolitikát azonban nem igazolta vissza
az elkövetkező két évtized társadalomfejlődése. Juhász Pál szociológus ennek
lényegét így fogalmazta meg: , A volt parasztok megtanultak két gazdaságban
dolgozni. [...] Ezt a kettős létet s amunkaidő megnyújtását idővel megtanulta
a volt parasztoktól az egész ország .[...] 1960-ban az ország úgy egységesedett,
hogy munkavállalóvá tette utolsó önálló csoportját, a parasztságot. A "70-es
évek végére pedig úgy született meg az újabb nemzeti egység, hogy a volt
parasztok által kialakított életformát átvette az orszag.”° (Kiemelés az ere¬
detiben)
Aligha véletlen, hogy két évtizeddel később Gyáni Gábor Huszadik szá¬
zadi magyar társadalmak című tanulmányában is ehhez a gondolatkörhöz
7 Földes György: Kötélhúzás felsőfokon. Kádár és Brezsnyev. In: Rácz Árpád (Szerk.): Ki volt Kádár?
Harag és részrehajlás nélkül a Kadar-életutrol. Bp. 2001. 109-112.
7” MNL OL M-KS-288. f. 4. cs. 119-120. 6. e. Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1972. november 14-15¬
én tartott üléséről.
7 MNL OL M-KS-288-f. 15. cs. 242. ő. e. Jelentés az ipari, építőipari munkások és művezetők központi
béremeléséről, valamint a bérszabályozás részleges módosításáról. (1973. február)
7 Molnar Jozsef: ,,A” haztaji. In: Orosz Istvan-Fiir Lajos-Romany Pal (Szerk.): Magyarorszag agrar¬
története. Bp. 1996.
80 . Juhász P.: A falu megszállása i. m. 319.