Page 175 [175]
174 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
illetve fizetésből, másrészt pedig a faluban, a családtagokkal együtt megter¬
melt kétfajta (téesz és háztáji) jövedelemből. Ezek aránya nagyban függött
attól, hogy távolsági vagy napi ingázó volt-e a családfő. A vidéki ipartelepítés
és a téeszek melléküzemági tevékenységének fejlődése révén egyre több lehe¬
tőség nyílt arra, hogy napi bejárással oldják meg az ipari munkavállalást."
Mivel az esetek jelentős részében az ingázás távolsága és különösen az
ideje hosszú volt, emiatt az utazás a munkaidő után fennmaradó szabadidő
jelentős részét felemésztette. Így az eljáró férfiak csak korlátozottan (estén¬
ként vagy hétvégén) tudtak bekapcsolódni a ház körüli munkákba és a ház¬
tájizásba. Ebből következően a falusi munkások családjaiban az asszonyok¬
ra igen nagy teher harult.°* Az asszonyok téesztagként ledolgoztak a közös
gazdaságban minimum évi százhúsz munkanapot, ami biztosította a háztáji
gazdasághoz való jogosultságot. A téeszben végzett munka azért felelt meg a
falusi asszonyoknak, mert a munkaidő nem volt olyan kötött, mint egy ipari
munkahelyen. Így, ha kellett, hazaszaladhattak az állatokat megetetni, főz¬
ni, a gyermekeket rendben tartani. Rájuk hárult a ház körüli kert művelése,
amely esetenként komoly lekötöttséget jelentett, hiszen mérete a régi kiosz¬
tású telkek esetében 400 négyszögöltől egy holdig is terjedhetett. Ráadásul a
termesztett növények többsége igencsak munkaintenzív volt (például a kony¬
hakerti növények mellett burgonya, bab, tök és kukorica). Emellett a háztájit
is művelték, ami a ház körüli kerten kívüli feladatot jelentett. A háztájiban
előállított terményekből az önellátáson felüli részt vagy a téeszen keresz¬
tül, vagy a felvásárló vállalatokon keresztül értékesíthették. Ennél is jobban
megérte a háztáji állattartás. Azok a családok, amelyeknél a ház körül voltak
istállók, elsősorban állattenyésztésre rendezkedtek be. A háztájiból és a ré¬
szes művelésből biztosítani tudták a szükséges takarmányt. "Az így felnevelt
állatok eladásával olyan nagyobb pénzösszeghez jutottak a családok, ame¬
lyeket nagyobb beruházásokra fordíthattak (például: házépítés, iskoláztatás,
lakodalom-házasítás). Azok a családok, amelyek jó piachelyek (Budapest, il¬
letve nagyobb vidéki városok) közelében éltek, elsősorban intenzív zöldség¬
termesztésre rendezkedtek be, s ebből jutottak ugyancsak komoly bevételi
forráshoz.
Márkus István a Galga-völgyi kutatásai során 1971-ben részletesen leír¬
ta ezt a modellt: , A felnőtt férfilakosság túlnyomórésze kijár a faluból, vas¬
utasok, beszkártosok, gyári munkások - Pesten dolgoznak. [...] Viszont az
asszonyok, hangsúlyozom, itthon maradtak, és benne maradtak a paraszt¬
5 Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. Bp. 2004. 155-160.
54 Falussy Béla: Az ingázás és az életmód összefüggései. Szociológia 11. (1982) 4. sz. 535-560.
5 Juhász Pál: A második gazdaság mezőgazdasági kistermelés köré szerveződő alrendszeréről. In: U6:
Emberek és intézmények. Két zsákutca az agráriumban. Bp. 2006. 56-62.; Kovách Imre: Termelők és
vállalkozók. (Mezőgazdasági kistermelők a magyar társadalomban.) Bp. 1988.