Page 160 [160]
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 159
kezetben vagyunk, nekünk itt kell megélni, és úgy dolgozzunk, hogy meg is
tudjunk élni." A statisztikai adatokból kirajzolódó tendencia a közös gazda¬
ság munkájában való egyre nagyobb és intenzívebb tagi részvétel felé mutat:
nőtt az egy tagra eső munkaegység, s fokozódott a családtagok bevonása is.
A közös gazdálkodáshoz való pozitív viszonyulás természetesen nem
mindenütt, s nem varázsütésre jelentkezett." Sokan egyszerűen csak beletö¬
rődtek a szövetkezeti életbe. Egy egykori 33 holdas gazda így tekintett visz¬
sza az 1960-as évek közepére. , Akkor már hat éve dolgoztam a tehenészet¬
ben, s 4000 forintot kerestem havonta. Ez nem volt rossz, de ennyit egyéni
gazdaként is megkerestem volna. Persze ahhoz már másként kellett volna
gazdálkodni, mint korábban. Gépek, új felszerelések kellettek volna ahhoz,
hogy versenyben maradhasson az ember. Beletörődtem abba, ami volt, hi¬
szen változtatni azon már úgyse lehetett, meg minek is. A család is révbe
jutott. Egyik lányom, aki férjhez ment, bekerült a tsz-irodára, a másik pedig
a közeli városban irodista."""
Fennmaradtak ugyanakkor a passzív ellenállás korábbi formái is: foly¬
tatódott a mezőgazdaságból való elvándorlás, hiszen az iparfejlesztés még
mindig igényelte az új munkaerőt. Érdekes jelenség, hogy míg korábban in¬
kább a kisebb földűek és a nincstelenek hagyták el a mezőgazdaságot, addig
1963-1964 körül a „maga-ura” paraszti retegböl is egyre többen gondolták
úgy, hogy kilépnek a téeszből, mert koruknál fogva még megszerezhetik az
ipari nyugdíjjogosultsághoz szükséges tíz éves munkaviszonyt."
A korabeli szóhasználatban bevett kifejezés volt az ipari nyugdíj és a
téesznyugdíj. Nem volt véletlen a különbségtétel. Az 1940-es évek végéig az
agrárnépesség nem részesült törvényileg szabályozott szociálpolitikai jut¬
tatásokban. 1949-től kezdve a téeszek vonzerejét növelendő több lépésben
a téesztagságra is kiterjesztették a társadalombiztosítási rendszert, azonban
az ellátottságuk szintje jelentősen elmaradt a munkás- és alkalmazotti réte¬
gekétől.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a falun felnövő fiatal gene¬
rációból csak igen kevesen választották első munkahelyül a téeszt.? Ez pedig
az amúgy is elöregedő tagságú szövetkezetek számára igen veszélyes tenden¬
ciának bizonyult. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályához egyre-másra
"5 Szakács Sándor: A nagyigmándi Jókai termelőszövetkezet története. Agrártörténeti Szemle 17.
(1975) 1. sz. 65.
77 Padl Zsuzsanna: Egyéni parasztsorsok és kollektív identitásvesztés. In: Bögre Zsuzsanna-Keszei
Andräs-Ö. Koväcs Jözsef (Szerk.): Az identitäsok korlätai. Bp. 2012. 155-167.
80 "A szerző interjúja V. J. nyugdíjas téesz-brigádvezetővel, 2004. január 12. (A szerző tulajdonában)
* MNL OL M-KS-288. f. 28/1965/5. 6. e. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztály feljegyzése a termelő¬
szövetkezeti munkaerőhelyzet egyes kérdéseiről. 1965. január.
® Valuch Tibor: A történeti parasztság változásai az 1960-as években. Századvég 1. (2003) 3-14.