Pina Bausch. A test mint a tapasztalatszerzés színhelye 315 stációk a bauschi fejlődéstörténetben. Mindebből, ha nem is következik, de nyomon követhető, ahogy Bausch rátalál a testre mint fő médiumra és a színházra, mint a megnyilatkozás lehetséges terére. Almodóvar idézete is sokat elárul a bauschi táncszínházról, hiszen azt sugallja, hogy a bauschi tánc valahol a balett és a bikaviadal között helyezkedik el. Bausch nem a nemek dualitäsäböl indul ki, hanem a személyek pluralitäsäböl. Az adottságokat figyeli, és bontja ki belőlük az emberit. A koreográfia a próbák folyamán, személyre szabott improvizációk során alakul. A mozdulat tehát a táncosból indul, és hozzá érkezik vissza. Leginkább az rögzített, hogy a tér mely részét kell megtöltenie egy mozdulatnak, de mivel az a táncos sajátja, szabadon rendelkezhet vele. Az események nyomot hagynak, nyomaikban jelenvalók maradnak azután is, hogy megtörténtek. Ez a nyomhagyás emlékeztet a háborús pusztításra is, mely ugyanígy átrajzolta a várost, a teret. Egyfajta ismétlési kényszer is ez egyben, mintha Bausch kislánykori félelme térne vissza, a rettegés, hogy rájuk hullhat egy bomba. Mindez mintha arra késztetné, hogy ő is megjelenítse, úgymond megkoreografálja a véletlenszerűt. A nyomhagyás a térben, a szegfűk letaposása és a székek felborítása egyfajta megszelídített, , szublimált" ábrázolása a pusztításnak. Félelmei a kreatív folyamatot táplálják, az alkotáson keresztül képes a megtartottságra. Bausch nem elégszik meg a testhez kapcsolódó érzések ábrázolásával, maga a test lesz a tapasztalatszerzés színhelye, egy olyan struktúra, melyet át kell élni. Saját kozmoszt teremt az anyagból, amely rendelkezésére áll. A test az, amin keresztül Bausch egyetemes kijelentéseket tesz. A test rajzolja útját, közben pedig felsejlik az út is, melyet mindenki megtesz élete során. Haláltánc és élettánc így kéz a kézben jár. Felhasznált irodalom Alpär Zs. (2006): A traumaelmelet vältozäsa. Lelekelemzes, 2006/11., 99-102. Bausch, P. (2014): Was mich bewegt? (forditotta a szerzö). http://www.inamorif.or.jp/laureates/k23_c_pina/img/let_g.pdf Letöltes dätuma: 2014 Forgách A. (2000): A szőnyeg mintázata In Nänay 1. — Lakos A. (szerk.): Bausch (111-115). Budapest, Orszägos Szinhäztörteneti Múzeum és Intézet.