56 KővÁRY ZOLTÁN ( parasztosan") Csernel Istvánnak írva azt, arra utalva, hogy az milyen kevéssé értette meg a keresztcsőrű énekét (Herman 1908 [1901], 183). Így semmisítette meg az ödipális apa szerepével azonosulva a gyermektelen Herman Ottó az ő babérjaira törő , fia" büszkeségét. A második történet ezzel szinte egy időben esett meg, a kitűnő néprajzkutatóval, ifj. Jankó Jánossal. Varga értelmezése szerint vele Herman másfajta birokra kelt, mint Chernel Istvánnal, de az ő ellene írt 4 magyar nép arca és jelleme (1902) című kötetben az idős kutató ugyancsak a mérgét adta ki egy olyan fiatalember ellen, aki körülbelül egyidős volt Chernel Istvánnal (három évvel volt fiatalabb). A fiatalember apja, az idősebb Jankó János rajzoló volt, a Borsszem Jankó élclap egyik szerkesztője; aki a vele nagyjából azonos korú Herman Ottóval jó barátságban állt. Az ifjú Jankó kritikusan viszonyult Herman , ősfoglalkozásokkal" kapcsolatos kutatási eredményeihez és nézeteihez, és éles kritikáival épp abba a területbe , rondított bele", amit Herman Ottó leginkább a sajátjának, szívügyének érzett. Jankó bírálata a polihisztort , az Achilles-sarkán sebezte meg. Megkereste hatalmas tudásának hézagait, s országgá-világgá kiáltotta: ezt se ismeri, azzal sincs tisztában. Még leghíresebb műve, 4 magyar halászat könyve se makulátlan, abban is akadnak kisebb tévedések, apró felületességek" (Varga 1967, 263). A feltárt ellentmondások tisztázása végett Jankó megírta 4 magyar halászat eredete című munkáját, amit Herman személyes sértésnek vett. A viszály elmélyült, és az idős tudós árulóként kezdett tekinteni az ifjú riválisra, anikor pedig Párizsban a kezébe akadt Jankónak a világkiállításra összeállított füzete a magyar embertípusokról, elhatározta, hogy , minden egyebet félretesz, s erre a gyalázatra adja meg a méltó választ" (Varga 1967, 257). Így született meg A magyar nép arca és jelleme, ami tartalmilag még Varga szerint is „csak nehezen fer bele a tudomäny kategóriájába" (uo. 258). A tudományos színvonal feltehetően azért hagyott alább, mert a személyes bosszú motívuma itt már fontosabb volt Herman számára, mint a (bizonyos tekintetben csak ürügyként felmutatott) tudományos cél. A polémia azzal zárult, hogy Jankó János a könyv megjelenésének évében, 34 esztendősen szívszélhűdésben meghalt, és akkoriban sokan gondolták azt, hogy abban a dühödt csatározásoknak (ezáltal Herman kegyetlen kritikáinak is) nagy szerepe volt. (Az idősebb Jankó ekkor már hat éve halott volt, kérdéses, hogy Herman akkor is belement volna-e a kíméletlen