Page 250 [250]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
Várunk rá, és ő eljön, az Eljövendőt hívni kell, Eljövendőnek kell
hívni... És hogy kitartsunk a várakozásban, néha észrevétlenül megérint
bennünket. A megérinti a kegyelem kifejezés jól érzékelteti ezt. Jól ér¬
zékelteti, hogy testi érintés van az igazi idő lélekzetének megtapaszta¬
lásában. A dráma révén, a szellem anyagi drámáján keresztül tapint¬
ható bizonyosság lát napvilágot, és fényt hoz nekünk: a kronológiai
időtől eltérő idő adománya ez. Kapjuk valakitől.
A szeretetpont mindent megold: az adomány felszabadít, ad és meg¬
igazít minket. Odaadjuk magunkat, és ebben az odaadásban valami
valóban megtörténik. Valami valóban történik a gondolattal, és ezúttal
eléri a természet mély ritmusát; valami történik az időérzékelésünkkel,
az időízlelésünkkel. Az ízével, amelyet keserűnek gondoltunk. Új ízt
fedezünk fel az időben -— és egyszeriben az időben kiterjedő minden
dologról többet tudunk, csak nem tudjuk, mit. Beszélni sem tudunk
róla. A nagy megindultság pillanata ez: újra mozgásba lendülünk. Hir¬
telen — meglepetésszerűen — harmóniába kerülünk a természet lükte¬
tésével. Halálával és életével. Egyik pillanatról a másikra — a színpadról,
amelyen dllunk — ,megnyilunk” a természet mélységes lüktetésének.
Drámai összhangban a teremtés szívével. A művészet — és a szeretet
— játéka ez. És a kegyelemé: a kegyelemé és a valóságé. A kegyelem és
a valóság együtt jár, mindkettő adottság... Ha egyszer befejezem, ami
most itt a szemed előtt kirajzolódik, azt a címet adom majd neki, hogy
Túl a szakrálison.
Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén
a sziget déli részén lakók nagy része összegyűlt a diakofíti strandon
táncolni. Hosszan bámultam a táncolókat, akik mintha kissé elmarad¬
tak volna a ritmustól, mintha nem igazodtak volna a zenéhez — volta¬
képpen függetlenítették magukat a hallható ritmustól, mintha valami
ritmus alatti, mélyebb, érzékibb ritmusra táncoltak volna, mintha egy
idő alatti zenére, egy mélyrétegi időre táncoltak volna, talpuk alatt
a földdel. Időnként tettek egy-egy mozdulatot, hogy alászálljanak, el¬
merüljenek, kicsit botladoztak, és aztán gyorsan újra felbukkantak. Úgy
táncoltak, mintha láthatatlan hatósugáron belül, a tér és a lenti idő
fölött lebegtek volna.
+ 248 +