OCR Output

s 2. SZ. MELLÉKLET *

metaforának nevez); Rideg Zsófia elfogadta, hogy átkel a halálon, elfo¬
gadta, hogy veszteséggel jut át, elfogadta a fuldoklást, ami maga a for¬
ditäs. A fordítás költői aktusa &ltal megformäzta a ,Te” testét, ami
a betűk szövege mögött bújik meg, mint egy másik, eltemetett, állatias,
táncolt nyelv, egy élő nyelvet, mely többet tud az emberről és a gondo¬
lat kulisszatitkairól, fonákjáról, mint a szavak lapos felszíne... Ez a rit¬
musfolyam és a hangok színes drámája: cselekvő állat. Mert a ritmus
mindig előbb tudja (és lehet, hogy utoljára, a szavak végén) azt, amit
a nyelv nem tud; tapintásra, érintőlegesen ismeri, ismeri fel az állati
gondolat kalandját. Mindennek a mély architektúrájára emlékezik — és
még az anyag drámájára is.

Távol mindenféle szabályos, kiegyensúlyozottságra, simaságra
törekvő fordítástól Zsófia elmerült a magyar nyelv egyediségében
és elszigeteltségében, s komolyan eljátszadozott mindazzal, ami még
a magyarok számára is érthetetlen. Egészen az egyénre szabott nyel¬
vig, a minden nyelv legmélyén lapuló rétegekig: a közlésképtelen
nyelv rejtélyéig. A leganyagibb nyelvig, a hangok érzékeléséig, az idő
érzékeléséig, az idő értelméig. Az érzékek és az idő lenyűgöző sokféle¬
ségéig.

A színházról szóló nyelv a testet kutatja és meg is találja. Ám először
magának a nyelvnek kell testet öltenie — és nem a szereplőnek! A , sze¬
replőről" nem lehet tudni, kicsoda, ahogyan , az embert" sem látta még
soha senki.

A színpadon a szavak használata nem a felszínen történik, mint
a papírlapon, itt a szavak kiterjedéssel, kifejtve, hullámzó logikát kö¬
vetve jelennek meg, mint az agyban: értjük fára emlékeztető alakjukat,
virágzó gyökereiket, talányos csigavonalaikat, elágazásaikat, kettős
ikerlombjukat: nem a papírlapon, hanem testünk nyilvános titkában
mutatkoznak meg igazán.

A nagyon hosszú színházi munkafolyamat végén, egy napon, a szi¬
nészek és a velük szemben ülő nézősereg számára többnyire nagyon
későn, hirtelen minden igaznak hangzik. Ám nem a szokásos nyelv az,
amely egyik pillanatról a másikra megjelenik, hanem egy láthatatlan
idióma, a ritmus elcsépelt, néma nyelve: a gyerekek merőben új nyelve.

+ 243 +