Page 227 [227]
OCR
s 1. SZ. MELLÉKLET ? viszont ezen felül elsősorban a kérdező saját nyelvéhez és különleges nyelvhasználatához alkalmazkodik.""5 1937-ben egy köztisztviselő levelében Julien Benda Un Régulier dans le siecle (Egy szerzetes az évszázadban) című írására, valamint Az írástudók árulására (La Trahison des Clercs) történtek utalások. Ezeket a szövegeket olvasva a cselekvés fogalmáról és a valósághoz való viszonyáról szóló vita kellős közepén találjuk magunkat. Benda könyve a politikai szenvedélyt és a realista ideológiát tárgyalja. Támadja Nietzschét, Péguy-t, Maurice Barrést, valamint — noha Benda életművében vannak bizonyos neoklasszicista vonások — Charles Maurras Action Francaise-ét. Magyarországon viszont nem Benda könyve, hanem a korabeli költészet egyik kulcsfigurájaként és a Nyugat legintellektuálisabb szerzőjeként számon tartott Babits sokkal radikálisabb és mélyebb esszéje váltott ki vitákat a szellemi életben. Babits a karteziánus racionalitást állította szembe korának irracionális gondolataival, ide értve Bergson életfilozófiáját, aki szerinte , misztikus, idegen a francia szellemtől", és akinek egy másik nagy bevezető tanulmányt szentelt. Ez a bírálat más formában Benda Az írástudók árulása című könyvében is megjelenik, aholis a szerző újrafogalmazza a , Gondolkodom, tehát vagyok? tételét, mivel úgy találja, hogy a , Cselekszem, tehát vagyok" jobban illik saját korához, és a bergsonizmus ,igazi képlete" az, hogy ,Gyarapodom, tehát vagyok." A modern filozófiát pedig elmarasztalja azért a törekvéséért, amelynek célja, , hogy az eszmélet gyakorlati jellemvonását lényegi jellegévé tegye meg, tudatosságát pedig másodrendű vonássá csökkentse"."9 (Ezt a tanulmányt Babitsnak egy a háború , veszedelmes ideológiájá -ról írott, 1917-ben publikált cikke előzte meg. Bendától Az írástudók árulását csak 1944-ben fordították le magyarra, és csak 108 Lart comme la science est une attitude en présence de la réalité. Lart comme la science a pour objet d’interroger la réalité et pour en tirer une réponse significative ou utile de lui poser des questions justes. Pour obtenir ces réponses l’art et la science emploient des moyens différents, et la poésie elle-même a une technique, en partie suggérée par la tradition, mais pour le surplus et surtout adaptée à l’idiome propre et à l’utilisation particulière de l’interpellateur.” NRF, 1936. äprilis 1., 624-625. 109 Benda: Az írástudók árulása, 211, 353. + 225 +
