Page 223 [223]
s 1. SZ. MELLÉKLET ?
nek, amelyek büszkeséggel tölthetik el az emberi lényt: , Cendrars hi¬
hetetlenül szárazon és hidegen írja könyvét. A könyvelés stílusa ez.
Nincs már semmi, de abszolút semmi sem az idős Cendrars-ból,
a Poémes élastigues (Rugalmas költemények) Cendrars-jából. Nincs
több kép, nincs több gyönyörködtető szóegyüttállás. Csak számok, csak
tények. Egy cselekvő ember fedélzeti naplója. / Bevallom, hogy örültem
volna egy kis költészetnek, néhány mondat erejéig."
1931 augusztusában Aragon, Ungaretti, Éluard és Tzara egy-egy
levelet irt valaszul Georges Ribemon-Dessaignes L’Histoire de Dada
(A dada története) című szövegére. Ungaretti, aki levelét úgy írta alá,
hogy , fasiszta", még a költészetet is a harc akarásaként definiálta: , Nem
»költö« vagyok, hanem »ember« — Es ez a faj bizony igen ritka —, aki
mindig is tűzzel emésztette saját életét egy olyan célért, amely az em¬
bernél nagyobb, és ez nem más, mint a költészet maga." És hozzáteszi:
s Breton az emberek vezetéséről szőtt álmával számomra mindig is egy
megható lény marad. Nem a gondolatai — milyen ostoba gondolatok is
ezek! —, hanem a vér erőszakossága vonz engem benne."
Úgy tűnik, a vitát André Breton és André Rolland de Renéville élénk
levelezése zárta le, amely utóbbi szerzőnek a Dernier état de la poésie
surréaliste (A szürrealista költészet legfrissebb állása) című, az NRF
1932. februári számában megjelent cikkéről folyt. Ebben a levelezésben
Breton elmarasztalta Rolland de Renéville-t, amiért túl szigorú volt
René Charral szemben, amikor a Second Manifeste du surréalisme
(Második szürrealista manifesztum) egyik bekezdését tárgyalta. Chart
(1907-1988) még Éluard fedezte fel, miután megjelent az első, Arsenal
#8 ,,Cendrars l'écrit avec une sécheresse, une froideur incroyables. C’est le style des bilans.
Non, plus rien, absolument rien du vieux Cendrars, du Cendrars des Poèmes élastiques.
Plus une image, plus une belle alliance de mots. Mais des chiffres, des faits. Le journal
de bord d’un homme d’action./ J'avoue qu’un peu de poésie ne m’eût pas déplu, quelques
phrases.” NRF, 1925. majus 1., 944-945.
3% ,Je ne suis pas un ‘poète’ mais un ‘homme’ — l'espèce en est rare en effet — qui a toujours
brûlé sa vie pour quelque chose de bien plus grand que l’homme et cela, en effet, c’est
de la poésie. (..) Breton reste pour moi, avec son rêve de ‘conducteur d'homme’, un
être émouvant. Ce ne sont pas ses idées — les idées de la bêtise! — mais la violence du
sang qui mattire en lui.” NRF, 1931. augusztus 1., 327-330.
¢ 221 ¢