Seite 200 [200]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? alkotók a magyar nyelven bemutatott (és az eredeti szöveggel feliratozott) előadással arattak 2010-ben az Odéonban. Ezt követően Kolozsvárra, az Interferenciák Fesztiválra is meghívást kapott az előadás. Egy ezen alkalomból íródott kritika kiemeli, hogy olyan totális színházzal van dolgunk, amelyik megosztja a magyar közönséget." Olyan előadással, amely nemcsak az operett, de a költészet és a Novarina-esszék teljes arzenálját használja az előadásai során, és a színészektől a magyarországi kontextusban szokatlan munkát, önátadást igényel. IMIGYEN SZOLA LOUIS DE FUNES A Louis de Funés-nek című drámai esszé színpadi szöveg, többször került már színre Európa színpadain, Magyarországon 2016-ban először, a szerző és Adélaide Pralon rendezésében.?" A szöveg első variánsa A cselekvő szó színháza című kötetben jelent meg.?? Műfaját tekintve teátrális esszé a színészről, melyet színpadra a szerző alkalmazott (rövidített), s a fordítást ennek megfelelően Rideg Zsófia dolgozta át, sokszor újrafordította, s Imígyen szóla Louis de Funés címmel a Szcenárium folyóirat tette közzé.?? A par excellence színész Louis de Funés neve alatt jelenik meg, de nem a valóságban élt színésztől származnak a mondatai, gondolatai. A budapesti bemutató előtt egy hónappal a Károli Gáspár Református Egyetemen tartott főpróba és workshop keretében Valére Novarina beszélt a szöveg geneziséről, mely köré akárcsak a magyar nyelvvel való találkozása köré, egyfajta magánmitológiát teremtett. Egy hónapon keresztül figyelte André Marcon színész munkáját, hogy a színészi munkáról esszét írjon. Az a felfordított világ érdekelte, ami a színpadé, az a vízválasztó, amely a Bastille Színház terét jellemezte, 356 Csomafáy Ferenc: Képzeletbeli operett, Erdély Online, 2011. január 15. http://www. erdon.ro/kepzeletbeli-operett/news-20110115-01351751 (Letöltés: 2017. május 3.) 357 Dramaturgok: Miklós Eszter Gerda és Jóvér Csaba. 358 Novarina: A cselekvő szó színháza, 43—73. Rideg Zsófia és Kovács Veronika fordításában. 359 Szcenárium, 2016/2. (február), 5—15. + 198 +
