Entendez vous dans la plaine
Ce bruit venant jusqu’à nous?
On dirait un bruit de chaîne
Se traînant sur les cailloux
C’est le grand Lustrukru qui passe
Qui repasse et s’en ira
Emportant dans sa besace
Tous les petits gars
Qui ne dorment pas
Lon lon la, lon lon la
Lon lon la lire la lon la
La maman du petit homme
Lui dit un matin:
»A seize ans, t'es haut tout comme
Notre huche à pain !
A la ville tu peux faire
Un bon apprenti...
Mais pour labourer la terre
T’es ben trop petit, mon ami!
T’es ben trop petit.
342 Kéziratban. Rideg Zsófia fordítása.
Halljátok e rémes hangot
mi a pusztából kiált?
mintha egy lánc csörögne ott
vonszolódva köveken át
Ez a nagy Lüsztükrü, bizony ám
eljön és megy is tovább
és magával viszi zsákszám
a kicsiket mind
kik nem alszanak
lon lon lon...
A legény édesanyja
szólt egy reggelen:
,hamar olyan nagy leszel
mint e szuszék fenn!"
nebuló tebelőled
lehet már látom...
De hogy a földet műveljed,
te túl kicsi vagy, barátom!
túl kicsi vagy, bizony ám.??