Seite 188 [188]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? a hangszalagjait. Emiatt aztán Le is mondott az éneklésrôl, és szinésznő lett. Nem tudom, miféle hatással volt ez a dal az öcsémre, de engem minden alkalommal mélységes ábrándozásba vitt: egyszerre mindent kifejezett, hogy lehettem volna magyar, zsidó és nem zsidó — mivel István a deportáláskor halt meg, a születésem előtt. Magyarország számomra egy titkos második hazává vált, és az idegen nyelvek között a magyar nyelv érintett meg azonnal és legmélyebben, akárcsak egy érthetetlen anyanyelv. Anyám magyarul csak a számokat, István dalát és a Miatyánkot ismerte. A dalszöveg egyre bizonytalanabbá vált — mégis nagy önbizalommal énekelte továbbra is, de valamiféle sodródó, elveszőfélben lévő nyelven; az érzelem összekapcsolódott Botrel énekeinek utolsó versszakaival, melyek gyakran viharosan és lágyan értek véget. A magyar lett az idegen nyelvem - sőt lehet, hogy az igazi nyelvem: amit akkor beszéltem volna, ha István, a ,,fantomjegyes” fia lettem volna. Egy negatív álmodozás fakadt ebből: anyám érthetetlen magyar nyelve lett a hiányzó nyelvem, annak a nyelvnek az árnyéka, amelyet akkor beszéltem volna, ha nem léteztem volna. (...) Vajon ettől kezdve építettem fel valamiféle eredendő és gyermeki teóriát, mely a nyelv erőit a földrajzhoz kötötte - s a nyelvészetet egyszer s mindenkorra a hidrodinamika ágává tette? Vajon innen veszem a bizonyosságot, hogy a nyelvek semmiféle ember által megfogalmazott szabálynak nem engedelmeskednek, hanem örökké kiszámíthatatlan, lélegző barmok, meglepő állatok — akiket csak a színpad ketrecében lehet igazán meglátni, azon melegében megragadni?" Novarina színházi nyelve a hiányzó nyelv, a kifordított, kiüresített nyelv, mely egyszersmind meg is tisztít (mint a Képzeletbeli operett Végnélküli Regényíróját a szóáradat). 3% Valère Novarina: Érthetetlen anyanyelv, in uő: A cselekvő szó színháza, 78—80. Fordításomban. + 186 +
