Page 175 [175]
OCR
¢ RITUALEK VALERE NOVARINA MUVEIBEN * lemeztelenedve, teljesebb emberként találkozhatnak egymással." Victor Turner klasszikussá vált From Ritual to Theatre (A rítustól a színházig) című művében a liminális helyzetet a művészetre (és vallásra) vonatkoztatva a liminoid jelzőre cseréli: , Úgy különböztetem meg a »liminälis«-t a »liminoid«-töl, hogy az elöbbit a ritusban valö kötelező, törzsi részvételre vonatkoztatom, míg az utóbbit szándékosan, egyénileg létrehozott vallási formákra, melyek gyakran szubverzív módon viszonyulnak a meglévő struktúrákhoz.""? Az egyén communitasként értelmezett szociális dimenzióját Turner alapvetően egy liminoid, voluntarista létmódnak tekinti." A Turner által is említett Richard Schechner elméletíró, rendező, drámaíró a Winnicott-tól kölcsönzött gyermekfejlődési szakaszokat (én, nem-én, nem-nem-én) a színész munkájára alkalmazza (Turner ezt a határátlépést idézi fel a könyvben). A színésznek a szerep, az eljátszandó karakter jelenti a nem-ént, s miután valamit a karakterből magába integrál, benne a nem-én nem-nem-énné alakul. A rendezőnek ebben az , alkimista", illetve , misztikus" jelzőkkel ellátott folyamatban csak katalizátor szerepet tulajdonít Turner, s ezt a harmadik énállapotot gazdagabbnak és mélyebbnek nevezi. Ráadásul Richard Schechner gyakorlatában — amikor a forgatókönyvet nyitva hagyja, módosíthatóvá teszi — a szöveg is átmegy ezeken az állapotokon. Grotowski egyik interjúját idézve Turner megállapítja, hogy a laboratóriumi jellegű színház(ak) színészképe az aktív emberé, aki nem mássá válik, hanem önmagává, hogy mással is kapcsolatba tudjon lépni." Aktív kultúrának pedig azt nevezi Grotowski, amikor egy művészeti csapat vagy szemé301 Victor Turner: Átmenetek, határok és szegénység: a communitas vallási szimbólumai, in Paul Bohannan - Mark Glazer (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában, Budapest, Panen, 2006, 672—709. 30 “T had distinguished »liminal« from »liminoid« by associating the first with obligatory, tribal participation in ritual and the second as characterizing religious forms voluntarily produced, usually with recognition of individual authorship, and often subversive in intention towards the prevailing structures.” Victor Turner: From Ritual to Theatre. The Human Serousness of Play, New York, PAJ Publications, 1982, 118. 303 Uo. 3% Uo., 117. + 173 ¢
