Oldal 173 [173]
RITUALEK VALERE NOVARINA MUVEIBEN
RITUS ES SZINHAZ
A kiüresítés és a rituálé különféle kapcsolatainak körüljárásához a klasz¬
szikusokon (Gluckman, Van Gennep, Turner) kívül Saskia Fischer?"
bielefeldi kutató doktori dolgozatának néhány szempontját hívom se¬
gítségül Novarina színházának értelmezéséhez. A rituálé eszerint olyan
kulturális cselekmény, mely ismétlődik, és a kollektivitással kapcsolatos.
Van egy külső kontextus, amelyre vonatkozik, egyszerre esztétikai és
szimbolikus történés. Elkülönül a mindennapitól, lehet vallási és profán
(akár mindkettőben lehetnek szakralizációs stratégiák). Érzékszerve¬
inkkel megtapasztalható és performatív, vagyis a cselekmény közben
jönnek létre szimbolikus jelentésrétegek, dimenziók. Ebből a szempont¬
ból Austin beszédaktus-elméletével is megközelíthető. Saskia Fischer
dolgozata egy egyszerű (szövegcentrikus), de hasznos fogalmat vezet
be, a poétikus ritualitast,*” s azt mondja, hogy a rituálénak nem kell
a művészettől elhatárolódnia, bizonyos műfajok ugyanis rituális kon¬
textusúak: oratórium, tragédia, rekviem, misztériumjáték. A forma,
a szerveződés módja miatt lesz az esztétikai és drámai színház poétikus
(poiesis), ami kitágítja a költészet lehetőségeit. Én azonban inkább
megfordítanám: a költészet tágítja ki a színház lehetőségeit. Artaud
térbeli költészetnek nevezi azt a színházat, amely a nyelvet metaforikusan
294 Saskia Fischer: Reflektierte Ritualität. Die Wiederaneignung ritueller Formen in der
Dramatik nach 1945, Bielefeld, 2016 (kézirat).
#5 Uo., 81.
+ 171 +