Oldal 173 [173]
OCR
RITUALEK VALERE NOVARINA MUVEIBEN RITUS ES SZINHAZ A kiüresítés és a rituálé különféle kapcsolatainak körüljárásához a klaszszikusokon (Gluckman, Van Gennep, Turner) kívül Saskia Fischer?" bielefeldi kutató doktori dolgozatának néhány szempontját hívom segítségül Novarina színházának értelmezéséhez. A rituálé eszerint olyan kulturális cselekmény, mely ismétlődik, és a kollektivitással kapcsolatos. Van egy külső kontextus, amelyre vonatkozik, egyszerre esztétikai és szimbolikus történés. Elkülönül a mindennapitól, lehet vallási és profán (akár mindkettőben lehetnek szakralizációs stratégiák). Érzékszerveinkkel megtapasztalható és performatív, vagyis a cselekmény közben jönnek létre szimbolikus jelentésrétegek, dimenziók. Ebből a szempontból Austin beszédaktus-elméletével is megközelíthető. Saskia Fischer dolgozata egy egyszerű (szövegcentrikus), de hasznos fogalmat vezet be, a poétikus ritualitast,*” s azt mondja, hogy a rituálénak nem kell a művészettől elhatárolódnia, bizonyos műfajok ugyanis rituális kontextusúak: oratórium, tragédia, rekviem, misztériumjáték. A forma, a szerveződés módja miatt lesz az esztétikai és drámai színház poétikus (poiesis), ami kitágítja a költészet lehetőségeit. Én azonban inkább megfordítanám: a költészet tágítja ki a színház lehetőségeit. Artaud térbeli költészetnek nevezi azt a színházat, amely a nyelvet metaforikusan 294 Saskia Fischer: Reflektierte Ritualität. Die Wiederaneignung ritueller Formen in der Dramatik nach 1945, Bielefeld, 2016 (kézirat). #5 Uo., 81. + 171 +
