Page 172 [172]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Novarina térpoétikája szerint
a tér választja a szöveget, a szöveg pedig egy adott pillanatban rende¬
zetlensége révén beindítja a komikum körkörös mozgását, amely felbo¬
rítja és megújítja a teret a ciklikus időbeli dimenzió, valamint a színész
révén, aki akár egy üres edény, átadja magát a nyelv cselekvésének.
A színész azért érkezik a színházba, hogy felébressze a szövegben alvó,
élő nyelvet.?? Mindez egyben egy elszenderedés-jelenet is. Valère
Novarina dramaturgiája a kínai gondolkodás — vagyis a taoizmus — és
a kereszténység egységét valósítja meg azáltal, hogy a taoizmus üresség¬
fogalmát a krisztológia kenózis-fogalmával ötvözi.
#3 L. Novarina: L'organe du langage, c'est la main, 217.
+ 170 ¢