Oldal 167 [167]
OCR
+ TER, IDG ES URESSEG VALERE NOVARINA SZINHAZABAN * képén, illetve egy 17. századi kvietista misztikus szerző, Madame Guyon (Jeanne-Marie Guyon du Chesnoy) költeményében, s egyfajta térpoétika körvonalait rajzolja meg az esszeben:?*° „Piero della Francesca Maria a gyermek Jézussal, angyalokkal, szentekkel és Federico da Montefeltróval c. festménye zavar, rossz érzés a térben. Milánóban, a Brera u. 28. első emeletének XXIV. termében az aránytalanság tériszonyába merül el a néző. Minden zavarba ejt; semmi nem vezet egy ismert hely felismerésének irányába. (...) Ekkor jelenik meg a tojás valódi, függőón mivoltában. Piero della Francesca itt tehát külön is és szimultán is felmutatja a horizontálist és a vertikálist. Mentális és fizikai kereszteződésük bennünk egy a teret elzáró láthatatlan keresztet alkot (mely áthúzza a teret). A néző testében kijelölt két antagonista erő idehozza ellentmondását. A festő olyan keresztet rajzol, amely nem létezik; most az egész tér a kereszt egyensúlyán nyugszik. A tér ekkor megszabadul. Ekkor feltűnik, hogy az itt megfestett jelenet nem Jézus születése, hanem a keresztről levétel. Vagy inkább a keresztről levételt ráfestette a születésre. Egyúttal érthetővé válik a gyermek testének furcsa jelenléte is: ez egy lehulló, leereszkedő, kiontott test — és ez a Mária egy pietá, aki egy halottat tart a térdén. Észrevehető, hogy van még rajta egy kis vér, némi korallvörös vonás a nyakán. A gyerekként megfeszített Jézus teste hullik itt le. Ennek a festménynek a legjobb kommentátora nem Longhi, Bertelli, Winterberg, Janitschek, Wickhoff vagy Berenson, hanem Madame Guyon, aki anélkül hogy látta volna, így improvizált: A bitófán kiterítve Térdeiden fekszem Semmi mást nem remélve Csak benned megpihennem 286 Jeanne-Marie Guyon: Poésies et cantiques spirituels sur divers sujets qui regardent la vie intérieure 1-2., Kôln, 1716. + 165 +
