Page 119 [119]
s KENÓZIS SIMONE WEIL MISZTIKÄJÄBAN *
aldialögokban fejezödik ki.’ Mindez a III. felvonásban következik be,
amikor Jaffier beszél, de Violetta apja, a Tízek Tanácsának titkára nem
hallgatja meg, holott az életüket köszönheti Jaffier-nak. Vagy amikor
az ócsárlók beszélnek, de Jaffier hallgat." A külső szükségszerűség
a II. felvonás végén Renaud-Jaffier dialógusában verbalizálódik, Spa¬
nyolország nemzeti és Renaud személyes motivációjának feltárulásán
keresztül.
A teljes weili életmű a gondolat drámája, mely Claude Darvyt pél¬
dául arra indította, hogy Simone Weil életművét és személyét rituálisan
színre vigye egy háromszínű szertartás formájában, amelyben a színé¬
szek háromszög alakban mozogtak. A Cahiers Simone Weil egyik 1991¬
es számában számol be erről a vállalkozásról."
Az én kiüresítése és meghaladása többek között a valamikori mes¬
ter, Alain kezdeti inspirációjára épülően válik az életmű központi moz¬
gatórugójává. Ennek színrevitele a Gondolat színháza a mallarméi ér¬
telemben, egyfajta „papirszinhäz”. A színház Mallarmé, Simone Weil
és Pilinszky János számára a gondolkodás színrevitele, tűzpróba, az
a theatrum philosophicum, melyről Foucault így szól Gilles Deleuze két
művéről (Différence et répétition és Logigue du sens) írott esszéjében:
„A gondolkodás nem vígasztal, és boldoggá sem tesz. A gondolkodás
erőtlenül vonszolja magát, mint valami perverzió; a gondolkodás a szín¬
házra alkalmazva megismétlődik; s a gondolkodás egyszercsak kilökő¬
dik a kockavetőből."?96
A tűzpróba jellegből (is) magyarázható a színház kiemelt szerepe,
s az, hogy amikor a színház kettős természete (ti. hogy egyszerre
203 Weil: Poémes, suivis de Venise sauvée, 52. , Le théátre doit rendre sensible la nécessité
extérieure et intérieure."
204 Uo., 49.
25 Claude Darvy: Simone Weil et le théâtre, Cahiers Simone Weil, 1991. jûnius, 135-141.
206 „Penser ne console ni ne rend heureux. Penser se traîne languissamment comme une
perversion ; penser se répète avec application sur un théâtre ; penser se jette d’un coup
hors du cornet à dés. Et lorsque le hasard, le théâtre et la perversion entrent en
résonance, lorsque le hasard veut qu'il y ait entre eux trois une telle résonance, alors
la pensée est une transe, et il vaut la peine de penser.” Michel Foucault, Theatrum
philosophicum, Critique n° 282, novembre 1970, 885-908.
+ 117 +