eset más ugyan, de Szegedy-Maszäk Mihäly konklúziója szerint mégis
közös bennük az, hogy , a kétnyelvűség csöndhöz vezethet" (lásd a Fin
de partie „acte sans paroles”-jai).
Ebben a fejezetben Lorand Gaspar esetet vizsgälom meg olyan szö¬
vegeken keresztül, amelyek a nyelvváltást követően születtek, illetve az
őt magyarra fordító szerző stílusjegyeit hordozzák, azon szerzőét, akit ő
maga fordított franciára, inmáron franciának elismert költőként. Nyelv¬
váltását, illetve kétnyelvűségét a következő kettősségekben ragadhatjuk
meg: Erdélyben született magyar, aki francia költő; az egyetlen jelentős
francia költő, "! aki magyar származású és magyar anyanyelvű; francia
költő, aki Pilinszkyt franciára fordítja; költő, aki egy nagy afrikai kórház
sebészfőorvosa (először 1954.-től Betlehemben, majd Tuniszban). Miköz¬
ben mások költői estekre, ő sebészkongresszusokra (is) járt.
A sivatag anatómusa, aki a tenger költője (mint Petőfi az Alföldé).
Akárcsak az általa fordított Pilinszkynél, nála is fellelhető a nyitott táj,
belső messzeségeink nyitott tája, a sivatag, mely Pilinszky szavaival élve
szavartan is sima" (Aranykori töredék: , Mi készül itt e tenger ragyo¬
gásból? / Ha lehúnyom is, süti a szemem; / mi kívül izzott, belül a pu¬
pillán, / itt izzít csak igazán, idebenn!"). Számára a nyelv az anyag ne¬
gyedik halmazállapota. Mindkettőjük költészetében közös a felületi
egyszerűség, szikárság. Angyalosi Gergely a Lorand Gaspar és fordító¬
ja, Somlyó György között kialakult költőbarátságról írva kiemeli (amit
Somlyó György maga is fontosnak tartott), hogy Lorand Gaspar költé¬
szetében a nyelv mintegy testi funkcióként működik."? A Lorand Gaspar
jegyzetében használt ,,oeil-cerveau” (szem-agy) kifejezés pedig szintén
egy Pilinszkyvel közös, a látásra, a vizualitásra épülő írásmódra utal.
A racionális gondolkodástól különböző neurohormonális rendszert
veszi ars poeticája modelljeként. A szó megközelítése (Approche de la
141 Nem csak magyar származásúként tartják jelentős francia költőnek: I. pl. Renée Riese
Hubert recenzióját (Lorand Gaspar: Égée suivie de Judée, Paris, Gallimard, 1980.)
a The French Review 1981. mäjusi, 6. számában (54. évf.), 895.
102 Angyalosi Gergely: Költőbarátság, Élet és irodalom, XLVI. évf., 19. szám, 2002. mä¬
jus 10.