Page 73 [73]
vn
»Nous connaissons par oui-dire
Vexistence de l’amour.
Assis sur un rocher ou sous un pa¬
rasol rouge, allonges dans le pre
bourdonnant d’insectes, les deux
mains sous la nuque, agenouilles
dans la fraîcheur et l'obscurité d’une
église, ou tassés sur une chaise de
paille entre les quatre murs de la
chambre, tête basse, les yeux fixés
sur un rectangle de papier blanc,
nous rêvons à des estuaires, des
tumultes, des ressacs, des embellies
et des marées.”
(Le regard bleu)
„Hallomäsböl lesz az ismeret - ällitja
a szeretet.
Sziklakövön vagy piros napernyö alatt
ülve, bogaraktól zsongó réten tarkóra
tett kézzel elnyújtózva, hűs templom
homályában térdepelve, szalmaszékre
rogyva, fehér papírtéglatest fölé gör¬
nyedve szobánk négy fala közt folyam¬
torkolatokról, habok háborgásáról és
hullámtörésekről, viharok utáni szél¬
csendről, árapályokról álmodozunk."
(A kék tekintet)