Page 65 [65]
¢ Az UJ LiRAISAG +
ylilos megallnom, s látnom. Mintha arra lennék ítélve, hogy menet
közben lássak. Beszéd közben. Hogy azt lássam, amiről beszélek, és
azért beszéljek, mert éppenséggel nem látok. Tehát hogy láttassam
azt, amit nem látok, amit nem szabad látnom. És a nyelv kibontakoz¬
ván nekifeszüljön és felfedje. A vakság a fogalmak megfordításának
kötelessége, és a lépésnek, a beszédnek a látás elé helyezése. Járni az
éjben, a zsongásban beszélni, hogy a születő nap fénye elégjen és lé¬
péseimet megerősítse, rámutasson az ágra, s leszakítsa a gyümöl¬
csöt."81
PAS SUR LA NEIGE - NEM LÉPTEK A HÓBAN?
Maulpoix másik magyarra fordított kötetének, a Pas sur la neige-nek
a címe kettős jelentéssel bír: „leptek a höban”, illetve „nem a höröl”,
a „pas” szöcska kettös jelentese okän. Des pas sur la neige, ahogy a kö¬
tet mottöja is utal rä, Claude Debussy elsö zongorära irt prelüdsoroza¬
tának a hatodik eleme, Debussy legkomorabb alkotása. A szöveg zenei
szerkezeteket reprodukál, s emellett a fehér szín asszociatív hálója ural¬
ja, a korábbi két kék kötettel szemben. Ismét megjelenik benne Orfeusz
alakja: , Elképzelni Orfeuszt, amint a trák hegyektől távol belevész
a hóba."
Ez a könyv is a vágyakozás és az emlékezés könyve: , Minden versnek
a vágyunkat kell megírni szóban, amely lehetne akár kréta a havon.
A zenében meg kell toldanunk a kezeinket ujjakkal. Oktávokkal a han¬
gunkat" — írja a szerző. Emlékezés ez a gyerekkor nagymamájára,
a hóasszonyra, a gyermeki lehetőségek végtelenségére és nyugalmára,
az írás kezdeti mozzanatára: , A télben megdermedt táj mintha a festé¬
szetre várna. Megkövül, elhallgat, és maga is hasonló lesz a fehér vá¬
81 Fordításomban.
8? Jean-Michel Maulpoix: Nem léptek a hóban, ford. Kovács Veronika, Budapest, Ráció
Kiadó, 2010.
83 Uo., 23.
+ 63 +