Page 57 [57]
¢ Az UJ LiRAISAG +
vA kéknél felttint, hogy ez a bizonyos 18. szazadi kék arnyalat, amelyik
lépten-nyomon föl-fölbukkan (La Tournál, Peronnet-nél); még Char¬
dinnél is megőrzi eleganciáját, noha ő — fura sapkáján szalagként (sza¬
rucsiptetős önarcképén) — csakugyan kíméletlenül kezeli. (Gondold
csak el, valaki megírná a kék szín monográfiáját," a pompeji faliképek
tömött viaszoskékjétől Chardinig és egészen Cézanne-ig: micsoda
élettörténet!) Mert Cézanne saját kékje innen ered, a 18. század kék¬
jétől; Chardin megfosztotta azt erőszakosságától, és később Cézanne¬
nál már semmi mellékes jelentése nincsen.""
A cím magyar fordítása egy szójátékra épít (kék versek, kép-versek), és
ez nem véletlen: bar a kalligrammahoz semmi köze, Jean-Michel
Maulpoix költészete, ahogy a vele együtt induló újlírikus nemzedéké
áltatában is, tudatosan tér vissza a költői kép felszabadult használatához.
Ezzel válaszol Yves Bonnefoy nemzedékének a jelenlétet megkettőző,
elfedő kép iránti gyanakvására, a szürrealisták által felmagasztalt kép¬
pel való állandó harcra, s a szembefordulásban is megőrzött hagyo¬
mányra. Jean-Michel Maulpoix prózaverseiben a határtalan kékségből
kiinduló képburjánzás tapogatja a lírai hang tulajdonosának mélysége¬
it. Ez a lírai személy személytelen, a szerző szavaival szólva ő az egyes
szám negyedik személy, aki a saját arcát keresi a próza felfeslett szöve¬
tében. Személyisége, akárcsak a rossz fénykép, , elmozdult", nem éles.
Még pontosabban: a megszólaló önmagához való viszonyulása bizony¬
talan, elbizonytalanitja még a sz6veg grammatikajat is. Mondattagola¬
sa és ritmusa az egyetlen fogódzója. Ebben keresi énekét, hangját, önnön
vonásait.
70 Kiemelés tőlem.
7 Rainer Maria Rilke: Levelek II. 1907-1912, vál. és ford. Báthori Csaba, Budapest, Új
Mandátum Könyvkiadó, 1995 11.
« 55 +