Oldal 38 [38]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
qu'on jetterait sur la table, pour un défi au hasard, des grappes comme
des stautes de marbre pour la délectation des oiseaux.
Pedig még csak nem is testes fürtök, nem afféle álcák, mint amilye¬
nekkel a világ éhét próbálta néha megtéveszteni. Rajzolni kezdett hát,
igaz naívan, hol kékkel, rózsaszínnel csíkozott szőlőfejeket, hol koc¬
kaformájúakat, hol hosszú szakállukba fulladt terminus isteneket. De
hiába, mindhiába! Szándéka testet sem ölthetett. Fejében falták fel,
vászonhoz nyúló kezéből tépték ki a gondolatot. Mintha a barázdált
szőlők roppant természetében hatlapú kemény magocskák volnának,
hogy az asztalra vetve kockaként a sorsot kihívják, és márványszobor
fürtök, hogy a madarakat gyönyörködtessék."
A szövegek számozottak, ezáltal is kiemelve a narratív elem folyama¬
tosságát, a próza erőteljes jelenlétét. Zeuxisz folytatja a küzdelmét,
egészen az ötödik szövegig, amelyben néhány verébtől és rigótól elte¬
kintve egyetlen madár sem jelenik meg.
A hetedik szövegben a festő egyre bizonytalanabb az érinthetetlen
szőlőfürtök értékét tekintve; elvesztette viszonyítási pontját: atámadó
madarakat.
VII
„Ah, que s’est-il passé, se demande-t-il ? A-t-il perdu le sens de ce que
c’est que l’aspect d’un fruit, ou ne sait-il plus desirer, ou vivre ? C’est
peu probable. Des visiteurs viennent, regardent. « Quels beaux
raisins ! », disent-ils. Et même : « Vous n’en avez jamais peint d’aussi
beaux, d’aussi ressemblants. »
Ou bien, se dit-il encore, a-t-il dormi ? Et rêvé ? Au moment même où
les oiseaux déchiraient ses doigts, mangeaient sa couleur, il aurait été
assis, dodelinant du chef, dans un coin de l'atelier sombre.
Mais pourquoi maintenant ne dort-il plus ? En quel monde se serait-il
réveillé ? Pourquoi regretterait-il, comme il sent bien qu'il le fait, ses
+ 36 +