OCR
s BEVEZETÉS (ELMÉLETI KERETEK) " színjátszásnak nevezett hagyományban, a szöveg primátusa megkérdőjelezetlen volt egészen addig, míg az első párizsi világkiállítás alkalmával bemutatkozott keleti színjátszás hieroglifa-szerű jelrendszere nem inspirálta egy rituálisabb, s ezen belül a vizualitásra nagyobb hangsúlyt fektető irányba. ALAPFOGALMAK. Az irodalmiság fogalmának a meghatározása, vagyis a válaszadás arra a kérdésre, hogy mi tesz egy művet irodalmi művé, több irodalomelméleti iskolát is foglalkoztatott. Az irodalom vizuális vonatkozásai több szinten is értelmezhetők: s Először is visszavezethető arra az alapvető dilemmára, hogy az emberi gondolkodásban vajon a szó vagy a kép az elsődleges. s Másodszor gondolhatunk a szöveget kísérő vizuális jelenségekre: emblémákra, képversekre (kalligramma), illusztrációkra. s Végül gondolhatunk az irodalmi szövegben immanensen megjelenő képekre, kezdve az ekphraszisz műfajától, az irodalmi (nyelvi) metaforán mint kitüntetett szóképen át a kifejezetten szemléletes, képeiben erősen építkező szövegekig. Ezekről esik szó az első fejezetben Yves Bonnefoy és Jean-Michel Maulpoix költészete kapcsán. W. J. Thomas Mitchell szerint ,,a szavak és a képek közötti viszony azokat a kapcsolatokat tükrözi, (...) amelyeket a szimbólumok és a világ, a jelek és a jelentések között rögzíthetünk. A szavak és a képek közötti szakadékot ugyanolyan szélesnek képzeljük, mint a szavak és dolgok közöttit, mint (a legszélesebb értelemben vett) kultúra és természet közöttit. A kép az a fajta jel, amely úgy tesz, mintha nem jel lenne, hiszen természetes közvetlenségnek mutatja magát. A szó a vmásik oldal: az emberi akarat mesterséges, önkényes termékec."?" 20 W. J. Thomas Mitchell: Mi a kép?, in Bacsé Béla (szerk.): Mi a kép? Kép — fenomén — valóság, Budapest, Kijárat Kiadó, 1997, 367. + 17 »