Oldal 18 [18]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
lönbözteti azt az empátiától: , A tudatosítás hiánya különbözteti meg
a drámai azonosulást az empátiától" mert az empátiás megértésre
törekvő ember , csak pillanatokra, időszakosan adja fel énhatárait", az
identifikáció során azonban énje teljesen háttérbe szorul." Vagyis ,a
film nézése közben empátia nem bontakozhat ki, hiszen a kognitív
feldolgozásnak még kevésbé van lehetősége, mint a színdarab nézése¬
kor”'”. Kerdes persze, hogy a befogadás folyamata mikor fejeződik be
(időben nem feltétlenül korlátozódik a műélvezet szigorúan vett idejé¬
re). A film által kiváltott identifikáció — fejti ki Buda Béla — sokban
hasonlítható a gyermek és a serdülő felnőtt szerepmodellekkel történő
azonosulásához. Bár megállapítja, hogy a filmben túlnyomórészt azo¬
nosulással, és nem empátiával van dolgunk, mégis ennek a művészeti
ágnak jósolja a legnagyobb jövőt az empátiát fejlesztő mentálhigiénés
programokban, a film lélektani tartalmaival elképzelhető , jótékony
manipuláció" okán." Emellett röviden ismerteti a művészetterápiák
(közös rajzolás, olvasás, videózás, filmezés, zene-, ill. táncterápia,
pszichodráma) empátiát fejlesztő hagyományát is."
VIZUALITÁS AZ IRODALOMBAN,
IRODALOM A VIZUÁLIS MŰFAJOKBAN
A művészetek közül az irodalom a par excellence nyelvi művészet,
mégis a vizualitás, az emlékezetből érkező, vagy a befogadás során ott
felidézett képsorok alapvető kísérő elemei az irodalmi mű születésének
és befogadásának. A filmművészet, különösen az 1960-as évek francia
filnművészete szándékosan játszik a nyelvi és képi narratíva, elbeszé¬
lésmód kölcsönhatásaival, a filmművészet sajátos produktumait te¬
remtve meg ezáltal. A 20. századig, legalábbis az Artaud által nyugati
6 Uo., 318.
17 Uo., 320.
18 Uo., 323.
© Uo., 323.
+16 +