Oldal 9 [9]
BEVEZETÉS
(ELMÉLETI KERETEK)
A könyv első fejezeteiben két olyan kortárs francia költészeti irányzatot
taglalunk, melynek viszonya a képhez különböző módon, de meghatá¬
rozó. Az egyik irányzat gyanakvással tekint rá (a jelenlét költője, Yves
Bonnefoy), a másik tobzódik benne (az új líraiság képviselője, Jean-Mi¬
chel Maulpoix), de mindkettő a valóság más-más értelemben vett hi¬
teles jelenlétéért teszi. A harmadik költő (Lorand Gaspar) munkássága
részben kapcsolódik az első irányzathoz, a jelenlét francia költőinek
törekvéséhez, másrészt kiváló példáját adja a kultúraköziségnek, s a köl¬
tői jelenlét és hitvallás sajátos esetét egy választott kultúrában.
A színházban a jelenlét kérdése mindig fokozottabban merült fel,
hiszen a színház a valóság és a képzelet helycseréjének helye. A konkrét
világ (melyet a színen látunk) és a képzeletbeli világ (melyet a színen
megjelenőben felismerünk, benne megismerünk) az akció itt és most¬
jában kapcsolódik össze (Pavis). A könyv második felében néhány olyan
színházi gyakorlatot választottunk ki, amelyek az emberi képmás, az
emberi , bálvány" lerombolására és újbóli összerakására tesznek kísér¬
letet (Grotowski, Kantor, Barba, Novarina), s ebben a folyamatban a köl¬
tészet eszközeit is használják. Ezeknek a színházi gyakorlatoknak, me¬
lyek közül Valére Novarina életművét emeljük ki, közös nevezője, hogy
nemcsak a dramaturgiájukban ismétlik az önmegüresítés folyamatát,
hanem a színészvezetésben is alapvető helyet adnak neki. A második
rész tehát, nem tagadva a színházi gyakorlatok egyéb inspirációs forrá¬
sait is (pl. taoizmus), a Novarina életműve szempontjából központi je¬
lentőségűnek tekinthető teológiai kenózis-fogalom színházi, színház¬
tudományi alkalmazására tesz kísérletet, s ebben különösen támaszkodik
+ 7e