Oldal 122 [122]
OCR
A XVI-XVII. században a Királyság egységének a helyreállítását, az oszmánok kiűzését többféleképpen képzelték el. Mindenki tudta, hogy önállóan nem sikerülhet, a szövetségről azonban másként és másként gondolkodtak. A Habsburgok vezetésével egy katolikus szövetség (Lengyel Királyság, Velence, Pápai Állam), vagy esetleg a protestáns Erdélyi Fejedelemség (szövetségre lépve protestáns hatalmakkal és a törökök által fenyegetett államokkal) egyesíti a Magyar Királyságot. Bárhogy is, de mindegyik magyar politikai szereplő törekedett arra, hogy egy-egy (vagy sok) corvina megszerzésével bizonyítsa rátermettségét. Több magyar arisztokrata család tulajdonába kerültek kódexek, az erdélyi fejedelmek is törekedtek a megszerzésükre (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, I. Apafi Mihály). Utóbbiak többször próbálták a Portán elérni, hogy akár pénzért adják vissza ezeket a könyveket. Ugyanígy a Magyar Királyság rekatolizációjának motorja, a jezsuita rend is készített tervet arra, hogy ők szerzik meg a töröktől a kódexeket, mutatva, hogy , íme, mi voltunk képesek visszaszerezni". A Magyar Királyság azonban az utrechti béke (1713) után az osztrák Habsburgok területe lett, csakügy, mint Erdely (Grossfürstentum Siebenbürgen). A Bibliotheca Corvina, ahogy Mátyás király uralkodása is, a magyarok függetlenségének a szimbólumává vált. Ezt ellensúlyozandó a Habsburg-udvar a Habsburg Birodalom közös kultuszának a részévé próbálta tenni a könyvtárat és annak sorsát: hiszen ők tudták kiűzni a törököt. 1686 után, amikor a törököktől visszavették Budát, a középkori , főváros" -t, az ott talált könyvek katalógusát?" mint a Bibliotheca Corvina maradvanyat mutatták be az európai tudós közvéleménynek (jóllehet az a királyi kápolna könyvtárának maradványa volt). Egy osztrák ágostonos szerzetes, Xystus Schier írta meg először a könyvtár történetét (1766).? Amikor egy magyar gróf, Széchényi Ferenc megalapította a , Bibliotbeca regnicolaris"-t (1802), annak katalógusa előszavában" a császári könyvtár vezetője, Michael Denis dicséri a grófot, de inti is: nem öncélú a könyvek gyűjtése, hanem szolgálat. Az Ausíria részét képező Hungaria és Transsilvania tudósait, polgárait kell szolgálnia, a bazriát. A patria — Denis szerint — maga a Birodalom, és annak minden nemzetiségű lakója. Denis Cicerót parafrazeálja annyiban, hogy tőle idéz, a Rómát jelentő Urbs szót kicserélve Paíriára: »Primum inde gratulabimur Hungariae de Cive tam illustribus argumentis suum in eam amorem comprobante; dein Ipsi de egregiis in Patriam meritis; tum vota faciemus ut quae felicibus adeo coepit auspiciis, in commune Literatorum bonum ad apicem perfectionis educat. Ii vero Popularium 556 V6. Monok 2002, 33-41. 557 Priucius 1688. 558 CsAPODI 1984. 59 ScHiER 1766.; SCHIER 1699.; EKLER-MonoK-ÄBRAHAM (ford), kiad., Xystus Schier..., 2019. >60 SZECHENYI, Catalogi, I., 1799. 120
