Oldal 9 [9]
Eloszo:
Egy konyvtar - tobbfe
e kultusz
Napjainkban, 2022-ben egyre gyakrabban elhangzó kérdés, hogy ,mi végre is egy
könyvtár?". Sokan azok közül, akik azt gondolják, az emberiség fejlődik, különösen
értetlenül állnak a felhalmozott könyvek kilométernyi sorai előtt, nem tudván, hogy
a digitális könyvtár is könyvtár, és persze azt sem tudják, hogy még sokat kell várni
arra, hogy az emberiség írott öröksége a numerikus világ részévé váljon. Az emberiség
még ekkor sem fog fejlődni, de legyen elég annyi, hogy a technika igen. Mire jó egy
digitális könyvtár? Arra, amire a létrehozó érdekei használni tudják. Lehet közvetlen
haszna, amit még a könyvelők is értelmezni tudnak. Lehet olyan hasznosulása is, amit
csak a közgazdászok látnak. Mindig lesznek olyanok is azonban, akik számára a kér¬
dés feltevése értelmetlen, ők úgy tudják, hogy egy könyvtár - lett légyen volt és legyen
bármilyen is a történelemben — magától értetődő módon (eo ipso) hasznos, hiszen ilyen
a természete. Akkor is hasznos, ha szorgosan olvassák, ha használják az anyagát, és
még akkor is, ha ez a használat messze túlmutat azon, hogy az egyes darabjait kéz¬
be veszik, letöltik, szövegbányászat alapjává teszik. Még azoknak az emlékezetét is
megőrzik, akik sok szempontból nem érdemlik meg, és azokét is, akik nagyon nem
akarják, hogy megőrződjön. Emellett a mai világban is léteznek olyan könyvtárak,
amelyek presztízsgyűjtemények, és vannak olyan könyvek, amelyek kifejezetten ér¬
tékállók, a pusztán manipulált , értékvilágban" — sokan ezt gazdálkodásnak nevezik
— pénzügyileg is jó befektetésnek elfogadottak.
Ha Hunyadi Mätyäs (1443-1490) magyar kiräly könyvtärät, a Bibliotheca Corvinät te¬
kintjük, hasonló kérdések mentén is követhetjük történetét. Miért és miként hozták
létre azt a gyűjteményt, amely végül a Magyar Királyság (a maiaknál nem feltétlenül