Page 93 [93]
A REJTŐZKÖDŐ SZÉPSÉG
teológiai esztétikájával szemben nem pusztán Isten teremtő munkájában látja a
szépséget, amely megvilágítja az ember rútságát és bűnösségét, hanem a lutheri
teologia crucis által is hangsúlyozott alázatosság válik a szépség alapkövévé,
melyben Krisztus rejtőzködés általi kijelentése juttatja el a Szentháromság di¬
csőségét a bűnben élő emberhez. Barth ezen esztétikai megközelítése több szem¬
pontból is gyümölcsöző a teológia számára, így például a nyugat-európai , white
colonial guilt” politikai jelenség teológiai tárgyalása szempontjából is érdekes
összefüggésekre lehetünk figyelmesek az alázat, megalázottság és önfeláldozás
néplélekben élő képeivel kapcsolatban. Ezen túl Barth szépségről alkotott teo¬
lógiai gondolatai az 1940-ben megjelent KD II/1-ben kerülnek tárgyalásra. Így
az 1932-1948 közötti természeti teológiával kapcsolatos kritikájának csúcsán a
legkézenfekvőbb, ? hogy a szépség gyönyörködtető alapja a természettel, művé¬
szettel és kultúrával szemben a háromságos Isten Jézus Krisztusban való önkije¬
lentésében bontakozik ki. Így válik a teológiai esztétika vágyat, élvezetet, magát
a természetes logikát meghaladó cselekedetig, mely a krisztusi önfeláldozásban
körvonalazódik. Ezzel tehát a teremtő dicsősége a keresztet bevilágítva teheti
teljessé a szépségről alkotott fogalmunkat, úgy, hogy a tökéletes trinitárius szép¬
ség a szeretet formájában feltárja önmagát és ezen keresztül az ember teremtő
által megszabott feladatát és helyét Krisztusban.
Barth esztétikáról és dicsőségről szóló értekezését Giorgio Agamben olasz
filozófus illette komoly kritikával. Agamben szerint a teológusok legfőbb hibája
a dicsőség tárgyalásakor, hogy a szubjektív dicsőséget összekötik az objektív
dicsőséggel, azaz az ember dicsőségét Isten objektív dicsőségére való örömteli
válasznak fogják fel, ezzel a körkörös érveléssel pedig a szubjektív dicsőséget
valójában az objektív dicsőségnek tulajdonítják." Ezt a teológiai szemléletet
Agamben a politikai következtetések szempontjából nem tartja elfogadhatónak,
ugyanis a , rend" fogalmához hasonlóan — mely Barth számára is problémás — a
dicsőség is az isteni és emberi kétértelműsége révén pusztän „aläiräskent”
(signature) funkcionálhat adott társadalmi kérdéseknél."" Azaz Barth teológiai
következtetése az Istennek engedelmeskedő és a szépséget és dicsőséget a terem¬
tőnek tulajdonító magatartás terén a bizánci és az 1930-as évek Németországát
sow we,
idéző dicsőségszemléletet eleveníti fel." , A kormány dicsőíti az országot, és az
52 Attila Szekeres: Karl Barth und die natiirliche Theologie, Evangelische Theologie, vol. 24, 1964/4,
232-236.
83 Giorgio Agamben: The Kingdom and the Glory. For a Theological Genealogy of Economy and
Government, ford. Lorenzo Chiesa, Matteo Mandarini, Stanford, California, Stanford University
Press, 2011, 214.
54 Uo.
55 Uo., 215-216.
+09] +