Seite 83 [83]
OCR
A REJTŐZKÖDŐ SZÉPSÉG Karl Barth teológiai esztétikája Luther Márton theologia crucisának kontextusában me VERES ÁBEL BEVEZETÉS Teológiai tanulmányaim elején a legfontosabb szempontnak keresztyén hitünk megőrzését és megvédését tartottam, melynek alapja egy a világ és a Biblia felől kikezdhetetlen gondolatrendszer. Ennek mentén kezdtek el érdekelni a teista istenérvek, hogy a majd vitába szálló partnereket egy sakkmester gyakorlottságával győzhessem le. Idővel az istenérvek eme zárt rendszerében kezdett zavaró tényezővé válni a testet öltött Isten, hiszen paradox jellege az egyre jobban elsajátított gondolatrendszer alapját és motivációját kérdőjelezte meg. Luther Heidelbergi disputációját megismerve rá kellett ébrednem, hogy a keresztet figyelmen kívül hagyó teológus a lutheri értelemben vett , dicsőség teológiáját" képviseli. A korábban általam kreált istenképpel előidézett űrt Luther keresztteológiája mellett Barth krisztocentrikus megközelítése töltötte be. Tehát Luther és Barth mint az Isenheimi oltár Keresztelő Jánosa mutattak számomra, és mutatnak műveik által most is a megfeszített Krisztusra. Ezek alapján Luther korai műveiben — már a 95 tételben és a Heidelbergi disputációjában is — megjelenő theologia crucis és a Barth esztétikájában felragyogó theologia gloriae egymásnak feszülése kérdéseket ébresztett bennem. Barth követi a reformátorok teológiáját, és gyakran fogalmaz meg kritikát is velük szemben, azonban a dicsőség újrafelfedezése a keresztben egy abszolút Lutherrel ellentétes megközelítése a kereszt teológiájának. A kérdés tehát képletesen szólva nem más, mint hogy a tekintetünket a megfeszítettre irányító Keresztelő János több oldalról is mutathat-e a Krisztusra? A KERESZT SZÉPSÉGE Luther Márton theologia crucisról szóló tanítása explicit módon először a Heidelbergi disputációban jelenik meg, majd pedig az egész teológiáját áthatva a Deus absconditusról szóló fejtegetéseiben is előkerül. Így az Erasmus ellen meg+8] +
