Oldal 48 [48]
OCR
PETŐ LÁSZLÓ sok során pedig körbehordozták őket." Láthatjuk, hogy a spanyolok a bálványimádás elleni kampányokban azért koncentraltak a guacdkra és a mallquikra, mivel központi szerepet töltöttek be az őslakosság vallásában, elpusztitasukkal súlyos csapást mérhettek volna az őslakosok hitvilágára. A szöveg másik érdekessége, hogy nemcsak a kultuszhoz felhasznált eszközöket tünteti fel, hanem a férfi és a női mediátorokat is felsorolja. A feljegyzésekből megtudhatjuk, ezek a személyek gyakorolják és őrzik az ősi hitet, miközben napi szinten érintkeznek más őslakosokkal. Az sem kevésbé fontos, hogy a feljegyzések felsorolják számos típusát a mediátoroknak, ezeket a típusokat pedig spanyol és kecsua nyelven is lejegyezték, vagyis bennük egyszerre van jelen az émikus és az étikus szemlélet. A leggyakoribb mediátortípusok, melyek a korabeli spanyol szövegekben előfordulnak, a következők: pap (ministro, sacerdote), papnő (ministra), varázsló és varázslónő (hechicero &s hechicera), gyögyitök (Camasca, Soncoyoc), jósok és jövendőmondók (adivinos, adivinas; sortilegas). Szeretnék kiemelni két jóstípust, akik a jellegzetes andoki vallást képviselik: a tenyérjóst és a kukoricajóst. A kecsua rapiac terminus több helyen is előfordul a korabeli spanyol forrásokban, és az andoki jósok egyik altípusába tartozik. Legfontosabb tulajdonsága, hogy az emberi kézből vagy karból ad választ a hívő által feltett kérdésre, s ez alapján mondható az, hogy ez a típus a perui tenyérjóslás egyik fajtája (görögül chiromanteia). Ezt bizonyitja egy mäsik bälvänyimädás elleni felügyelő művéből vett idézet: , A Rapiac is egyfajta jós, a felső karok alapján válaszol arra, amit kérdeznek tőle, és ha a jobb kart rázta meg, akkor azt állítja, hogy szerencsés lesz az illető, ha pedig a balt, akkor balszerencsés." A kecsua socyac terminus egy olyan jóst jelöl, aki úgy jósolt, hogy kukoricát öntött a földre, s a kukoricaszemek mennyisége, formája, színe, helyzete, illetve az általuk kiadott alakzat alapján mondta meg a kérdező szerencséjét. Ezt támasztja alá a következő idézet: , A Socyac, kukoricavarázsló és jós, aki kukoricaszemekből készít kis halmokat, majd az egyik halomból levesz egy szemet, a másikból egy másikat, addig ismételve ezt, míg páros vagy páratlan számú nem marad belőlük, s ez a jó- vagy a balszerencse jele." Összefoglalva a jegyzőkönyvekben leírtakat, láthatjuk, hogy a vizitációk célja egyszerre volt vallási és politikai, mivel a keresztény hit terjesztése képezte a gyarmatosítás befejeződését és a gyarmati rendszer megszilárdulását. Mivel a 133 Uo., 55. 4 Pablo Joseph de Arriaga SJ: Extirpación de la idolatria del Pirv. Lima, 1621, 19, saját fordítás, kiemelés tőlem. 15 Uo., 18. s 46"
