Page 48 [48]
PETŐ LÁSZLÓ
sok során pedig körbehordozták őket." Láthatjuk, hogy a spanyolok a bálvány¬
imádás elleni kampányokban azért koncentraltak a guacdkra és a mallquikra,
mivel központi szerepet töltöttek be az őslakosság vallásában, elpusztitasukkal
súlyos csapást mérhettek volna az őslakosok hitvilágára.
A szöveg másik érdekessége, hogy nemcsak a kultuszhoz felhasznált eszkö¬
zöket tünteti fel, hanem a férfi és a női mediátorokat is felsorolja. A feljegyzé¬
sekből megtudhatjuk, ezek a személyek gyakorolják és őrzik az ősi hitet, miköz¬
ben napi szinten érintkeznek más őslakosokkal. Az sem kevésbé fontos, hogy a
feljegyzések felsorolják számos típusát a mediátoroknak, ezeket a típusokat pedig
spanyol és kecsua nyelven is lejegyezték, vagyis bennük egyszerre van jelen az
émikus és az étikus szemlélet. A leggyakoribb mediátortípusok, melyek a kora¬
beli spanyol szövegekben előfordulnak, a következők: pap (ministro, sacerdote),
papnő (ministra), varázsló és varázslónő (hechicero &s hechicera), gyögyitök
(Camasca, Soncoyoc), jósok és jövendőmondók (adivinos, adivinas; sortilegas).
Szeretnék kiemelni két jóstípust, akik a jellegzetes andoki vallást képviselik: a
tenyérjóst és a kukoricajóst. A kecsua rapiac terminus több helyen is előfordul
a korabeli spanyol forrásokban, és az andoki jósok egyik altípusába tartozik.
Legfontosabb tulajdonsága, hogy az emberi kézből vagy karból ad választ a hívő
által feltett kérdésre, s ez alapján mondható az, hogy ez a típus a perui tenyér¬
jóslás egyik fajtája (görögül chiromanteia). Ezt bizonyitja egy mäsik bälvänyimä¬
dás elleni felügyelő művéből vett idézet: , A Rapiac is egyfajta jós, a felső karok
alapján válaszol arra, amit kérdeznek tőle, és ha a jobb kart rázta meg, akkor azt
állítja, hogy szerencsés lesz az illető, ha pedig a balt, akkor balszerencsés."
A kecsua socyac terminus egy olyan jóst jelöl, aki úgy jósolt, hogy kukoricát
öntött a földre, s a kukoricaszemek mennyisége, formája, színe, helyzete, illetve
az általuk kiadott alakzat alapján mondta meg a kérdező szerencséjét. Ezt tá¬
masztja alá a következő idézet: , A Socyac, kukoricavarázsló és jós, aki kukori¬
caszemekből készít kis halmokat, majd az egyik halomból levesz egy szemet, a
másikból egy másikat, addig ismételve ezt, míg páros vagy páratlan számú nem
marad belőlük, s ez a jó- vagy a balszerencse jele."
Összefoglalva a jegyzőkönyvekben leírtakat, láthatjuk, hogy a vizitációk cél¬
ja egyszerre volt vallási és politikai, mivel a keresztény hit terjesztése képezte a
gyarmatosítás befejeződését és a gyarmati rendszer megszilárdulását. Mivel a
133 Uo., 55.
4 Pablo Joseph de Arriaga SJ: Extirpación de la idolatria del Pirv. Lima, 1621, 19, saját fordítás,
kiemelés tőlem.
15 Uo., 18.
s 46"