OCR
PETŐ LÁSZLÓ a küzdelemben a katolikus egyház leginkább az őslakosság nyelvét jól beszélő egyházi személyekre és a műveltségben élen járó jezsuitákra támaszkodott. A prekolumbián vallás elleni kampányok úgy kezdődtek, hogy 1608-ban Francisco de Ávila felhívta a hatóságok figyelmét arra, hogy Huarochirí tartományban az őslakosok titokban tovább folytatták a politeista kultuszokat. Ávila atya megerősítette, hogy plébániájának őslakosai bálványimádók (eran idólatras) — annak ellenére, hogy hosszú ideje megkeresztelkedtek -, és ezenfelül ugyanúgy imádták az andoki istenségeket, mint a spanyol gyarmatosítás előtt. Francisco de Ávila úgynevezett , bálványimádás felfedezése" indította el az első kampányt a politeizmus felszámolására a limai érsekség területén, majd őt nevezték ki az első bálványimádás elleni bírónak (juez extirpador de idolatrías) is. Avilán kívül a következő években más egyházi személyeket is kineveztek vizitátornak, sőt a bálványimádás kiirtását hamarosan intézményesítették is Limában. Ezt a bálványimádás elleni kampányt számos másik követte a 17. század folyamán, melyek során több ezer embert ítéltek el. A kampányokra általánosan jellemző volt, hogy a bálványnak nevezett andoki istenségek nagyszámú ábrázolását felkutatták és megsemmisítették, ezzel egyidőben elégették az őslakosság prekolumbián vallásához kapcsolódó kellékeit (a pogánynak minősített szertartási eszközöket) és múmiáit (az andoki ősök mumifikálódott holttesteit, kecsua nyelven malquit) is.’ A kampányokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a részt vevő egyháziak által feltüntetett számok (több száz elpusztított bálvány, bűnbánatot mutató és megtért őslakosok ezrei) nem tükrözik a valóságot, mivel a , látogatásokat" nem hajtották végre egyforma intenzitással valamennyi andoki tartományban. Arra a kérdésre, hogy mi határozta meg ezek intenzitását a Perui Alkirályság egyes tartományaiban, nem találtam kielégítő választ, azonban valószínűnek tartom, hogy a kampányok intenzitása a térség sajátos földrajzi viszonyaira, az egyes települések megközelíthetőségének kérdésére vezethető vissza. Ennek következtében a bálványimádás-ellenes kampányok hatásai csak azokban a régiókban voltak valóban jelentősek, ahová a kijelölt egyházi személyek megérkeztek, és ahol sikerült felkutatni, s ezt követően elpusztítani az őslakosság bálványait. Következésképpen, a 17. századi vizitációk leginkább a limai érsekség területére korlátozódtak, és az egyházi eljárás az ottani őslakosságra volt nagy hatással.? ? Iris Gareis: Extirpación de idolatrias e identidad cultural en las sociedades andinas del Perú virreinal (siglo XVII), Boletin de Antropologia, vol. 18, 2004/35, Departamento de Antropología, Universidad de Antioquia, Medellin, Colombia, 262-282, 264. 3 Uo., 264-265. + 42 +