236 s Balázs Mihály Talán nem tévedünk, ha izgalmasnak és egyedinek tartjuk Somogyi koncepcióját, s csodálkozhatnánk is azon, hogy fontosságát eddig még nem ismerték fel, ha nem tudnánk, hogy ezt külső körülmények is akadályozták. Mindenekelőtt az, hogy Eder nem közölte sértetlenül az ajánlás szövegét sem, s a kiadás előszavában meg is mondja, hogy csupán azokat a részleteit tartotta szükségesnek megjelentetni, amelyek a szerző életéről mondanak valamit. (A szerző Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem goroszlói veresége — 1601. augusztus 13. - után kénytelen volt elhagyni Dés városát, s tizenegy hónapot Besztercén kellett eltöltenie, az idő értelmes eltöltésére kezdett bele a mű megírásába, mert a történelem ismeretét a leghasznosabb és leggyönyörűségesebb dolognak tartotta. Eder átvette még azokat a szövegrészeket is, amelyek a kortárs ars historica irodalom" toposzaiban beszélnek a történetírás kivételes fontosságáról, amelyekben megnevezi legfontosabb forrásait, illetőleg a szerénykedés szokott formuláival élve beszél műve céljáról és jellegéről.) Az időnkét megvillanó egyéni mozzanatok ellenére kétségtelenül elég közhelyesek ezek a részletek, s talán ez az oka annak, hogy Buzogány Dezső a magyar fordítás első kötetének megjelentetésekor az előszó közlésétől eltekintett. A legkülönösebb azonban az erdélyi humanizmus nagyszerű kutatójának, Szabó Györgynek az eljárása volt, aki Somogyi Ambrus nézetei a történetírásról címen közzé tette az ajánlás szövegének magyar fordítását." A legszükségesebb jegyzetekkel is ellátott szövegközlés élén egy hétsoros szűkszavú bevezetés mondja el, ki volt Somogyi, majd zárójelben a következő megjegyzést olvashatjuk: , Szövegéből kihagytuk azokat a részeket, amelyekben párhuzamot von a zsidó nép hányattatásai és a magyarság megpróbáltatásai között." A feltehetően a kolozsvári akadémiai könyvtár kéziratát használó, az egész művet lefordító roppant szerény, ám annál szorgalmasabb kutató tehát nem ismerte fel az érvelés kivételes voltát, jóllehet az előszó esetében sem elégedett meg a nyomtatott szöveg kézbevételével, hanem egy kéziratot is felhasznált, s mint az előszó teljes magyar szövegéhez fűzött jegyzeteiből kiderül, ezt össze is vetette Eder kiadásával. A dolgozatunk elején olvasható idézethez visszakanyarodva jól látható, hogy Bethlen Miklós nem érvel olyan részletesen, mint az Attilát és Ábrahámot, majd Mózest és Árpádot, illetőleg Hunyadi Mátyást és Salamont párhuzamba állító Somogyi. Az önéletíró általánosabban és a történeti konkrétumokat elbújtató metaforákban beszél, és így a részletekben már kevéssé ragadhatók meg a rokon mozzanatok, amelyek némelyike bizonyosan más 3 A müfaj hazai vältozatairöl ld. Bene Sandor: The „ars historica” debate in Hungary and Transylvania. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. Hausner Gábor. Budapest, 2005. 75-90. u Szabó György: Somogyi Ambrus nézetei a történetírásról. Erdélyi Múzeum 62 (2000) 68-71.