Page 222 [222]
SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM
Amikor mindezek megtörténtek, meg fog hívni, hogy jöj¬
jetek el vele Poncius Pilátushoz abba a rettenetes magányba,
arra a teljesen idegen földre, ahová az embernek be kell lépnie
mielőtt meghal, a halál előszobájába, az utolsó zarándokútra,
ahol idegenek hallgatnak majd ki. Lehet, hogy erre Afriká¬
ban, Latin-Amerikában, egyes ateista országokban kerül sor.
Ki tudja?
Végezetül kézen fog majd benneteket, és elvezet a Gol¬
gotára, hogy a keresztje túloldalán megfeszíttessetek. Ha
követitek egészen idáig ebbe a pusztinyába, aminek (szinte
félek kimondani ezek a szavakat) kinyilatkoztatására elho¬
zott engem nyugatra, akkor el fog vinni titeket a Golgotára,
hogy megadja nektek a feltámadás tökéletes, végtelen, hihe¬
tetlen örömét. Ez az öröm kalauzol el titeket arra az új földre,
ahol nincs magány, nincsen csönd, nincs idegenség. Ez lesz
a szeretet végső zarándoklata a szeretet felé, ha egyáltalán
zarándoklatnak lehet nevezni. Ezen a keresztre feszítésen
allelujázva mentek keresztül, mert most már tudni fogjátok,
miről szól ez az egész.
Ez az öröm nem a másvilágra vonatkozik. Nem. A tiétek
lesz már most, kedveseim, ebben a pillanatban, holnap és
holnapután, amint elfogadjuk a magányt, a csöndet, az ide¬
gen földeket, a Krisztussal való együtt zarándoklást. Amikor
mindezeket elfogadjuk, elfogadjuk a magányosságot, ami nem
más, mint Krisztus magányossága. Ha ezt képesek vagyunk
megtenni, Isten eszközöket fog adni ahhoz, hogy bő termést
hozzunk az Ő és Egyháza számára."
22I