14. fejezet
SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM
1973. március elején írtam egy nagyon különleges levelet —
egy szót a pusztinyából — saját közösségemnek a Madonna
Házában. E könyv kedvéért könnyen adaptálhattam volna
a tartalmát az olvasó számára. Mivel azonban a hivatásom
szorosan összefonódik a Madonna Háza közösségével, úgy
döntöttem, hogy megtartom a levelet az eredeti kontextus¬
ban. Biztos vagyok benne, hogy egy kicsiny képzelőerővel
könnyedén alkalmazni tudjátok majd magatokra, akiket
szintén ugyanaz a nyugtalanság hajt, hogy felkerekedjetek
a saját, Isten felé tartó zarándoklatotokra.
, Kedves családom!
Ez a levél a pusztinyából elég különleges. Remélem, hogy
közösen, lassan és nyitott szívvel, tisztelettel olvassátok el,
mert ez egyike azon leveleknek, amelyek egy életben talán
csak egyszer íródnak a Szentlélek vezetése alatt. Mélyen érint
benneteket és engem és azt a tervet, melyet az Úr nekünk
szánt. Remélem, hogy még egy kicsit jobban megmagyarázza,
mi is a pusztinya, és megmutatja, hogyan vezetett el titeket
Isten lassanként a pusztinyába rajtam keresztül, s hogy e levél
megértése miként fogja valóban gazdagítani az isteni aratást,
és miként segíti az Egyház helyreállítását.
Azt hiszem, hogy 1973. március 2-át írunk, de ebben nem
vagyok biztos. A pusztinyában az idő nagyon gyorsan szalad,
egy óra egy emberöltő, s egy emberöltő egy óra. Ma néhány