Page 193 [193]
PUSZTINYA
játszódik le bennünk. Mi megszűnünk beszélni, és Iszen az,
aki beszél.
Mindenki ujjongani fog, mert ez azt jelenti, hogy egy
másik ember, testvér vagy nővér teljesen átadta magát Is¬
tennek, és elhitte, hogy a saját nyelve — legyen az angol,
francia, ukrán vagy bármi más — képes mások szívének Isten
szavait közvetíteni. Akik beszélnek, hitre gyulladtak az Úr
iránt. Megnyitották szájukat, és engedték, hogy ő szólaljon
meg, noha szavai olyanok szívüknek, mint a tűz. Tűz, mely
látszólag felemészt mindent, amihez hozzáér. S mégis, mi¬
után befejezték a beszédet, tudják, hogy az a tűz az őket
túlcsorduló módon eltöltő Szentlélek tüze.
Az apostolok feje fölé lángnyelvek ereszkedtek le. Ma
nekünk is, akik nyelveken akarunk szólni, engednünk kell,
hogy az a tűz átjárjon, megtisztítson minket, és a mi szánk¬
ból jöjjön elő. Igen, ezt kell tennünk.
Miközben mindez föltárult előttem elmélkedésem so¬
rán, olyan örömöt éreztem, hogy nem tudtam magamban
tartani. Ráébredtem, hogy Isten folyamatosan küldi Lelkét,
még rajtam, rajtatok és mindenki mason keresztil is. Tud¬
juk, hogy amennyiben együttműködünk a Lélekkel, valóban
meg fogjuk újítani a föld színét. Megértettem azt is, hogy a
téma, amit az Úr aznap nekem adott, ez volt: , Menj, és szólj
nyelveken! Alleluja!
Önző csöndek
Szeretném kifejteni nektek, ámbár talán már tudjátok is,
hogy nincs két egyforma pusztinyai tartózkodás. Némelyek
telve vannak örömmel, fénnyel és békességgel, mások épp
192