Seite 171 [171]
PUSZTINYA
saját magamra, figyelni Istenre, figyelni az emberekre — min¬
den egyetlen szóban olvadt össze: szeretni.
Az Istenre figyelésnek van egy álomszerű minőségi vo¬
nása. Ó, hogy ti ébren vagytok. Tevékenykedtek. Viszont
ez egy belsővé vált állapot, amiben ő jön el hozzátok, és
megtisztítja szívetek egy kicsiny részét. Kényelembe helyezi
magát ott, és mint barát a baráthoz, beszélget veletek. Úgy
érzitek, mintha a lábánál ülnétek, miként Mária, figyelve,
egyszerűen csak figyelve őt. Olyan ez, mintha Isten eljönne,
hogy felkészítsen újra és újra arra, hogy figyeljetek az em¬
berekre. Ebben a pillanatban a Szentlélek belép hatalmas
erővel és elánnal, s a bölcsesség és a megkülönböztetés aján¬
déka egy csapásra mintha a szívből kinövő, óriási, árnyas fává
terebélyesedne, arra hívogatva az embereket, hogy leüljenek
és megpihenjenek alatta.
A figyelem ajándékával együtt bukkan föl a gyógyítás
ajándéka, mert testvéretek végighallgatása, amíg szívéből ki
nem mondta az utolsó szót is, gyógyító és vigasztaló. Valaki
egyszer azt mondta, hogy lehetséges , a figyelem által létre
hívni egy személy lelkét". Ez tetszik nekem.
Ezen a különös, küzdelmes napon az egyik bennem
megszületett szempont az volt, hogy mindezek az ajándékok
megkövetelik az ego megsemmisítését. Senki sem erősza¬
kolhatja rá magát a másikra, miközben őrá figyel. Valóban
itt az értelem szárnyai összezárulnak, hogy a Szentlélek
bontsa ki azokat, mert csakis ő ismeri, hogy az értelmet —
ezt az Istentől eredő mérhetetlen adományt — mikor kell
felhasználni annak megsegítésére, akire figyelünk. A figyelő
személy lényege mindig a mély alázat, a végtelen tisztelet és
a mélységes hála Istennek azért, hogy minket választott ki
arra, hogy ott figyelhetünk.
170