Page 161 [161]
PUSZTINYA
a sziviinkbe rejthesstik. Add, hogy a hit, remény, szeretet,
bizalom és ráhagyatkozás uralkodjék köztünk. Hadd kere¬
kedjünk felül azon, hogy az emberek minket tiszteljenek.
Hadd kerekedjünk felül attól való félelmünkön, hogy ne¬
vetségesek leszünk. Hadd kerekedjünk felül azon, hogy azt
gondoljuk, rejtegetnünk kell valamit egymás elől. Urunk,
ime, raszorulunk a gyégyulasra. Maranatha — j6jj el, Urunk!
Szükségünk van rád!
Védtelenség és megbocsátás
Az utóbbi néhány nap valami rejtélyes oknál fogva a véd¬
telenségen és a megbocsátáson jár az eszem. Ez a két gon¬
dolat már jó ideje újra és újra belopakodik a szívembe és
az elmémbe. Szokásomhoz híven azon tűnődtem, honnan
érnek el hozzám ezek a szavak, majd elmosolyodtam, mert
eszembe jutott, hogy évek óta felhagytam azzal, hogy kérde¬
zősködjem a szívemen és elmémen keresztülsuhanó szavak
forrásával kapcsolatban.
Őszintén meg kell vallanom: féltem ezeket a szavakat
mélyen megvizsgálni. A védtelenség különösen is rémisz¬
tő szó! Azt jelenti, hogy az ember védelem vagy oltalom
nélkül létezik. Egyszeriben fölfedeztem, hogy ennek köze
sincs a fizikai védtelenséghez, nevezetesen ahhoz, hogy nem
vagyunk felfegyverezve. Nem, a szónak nem ez a jelentése
kopogtatott szívem ajtaján bebocsátásra várva. A védtelen¬
ségnek Isten akaratához van köze, és ahhoz a fajta teljes sza¬
badsághoz, amit ő ezen a védtelenségen keresztül megkíván.
Igen, az Úrban való lét új dimenziójához van köze, mint¬
ha azt akarná mondani nekem: , Gyere még magasabbra az
160