egészen erre irányul, ez a célja. Ide vezet. Nem önző okból
végzik. Nem is azért, hogy ,egyek legyenek Istennel". Túl
kell lépnünk az ilyen motiváción, és magunkra kell vállal¬
nunk az emberiség fájdalmát. Hacsak nem tudjuk ezt meg¬
tenni, nem leszünk képesek kenózisunk adományát Isten
kezébe helyezni. A kenózis, mint minden más, elsősorban
a másikért van.
Ezek a lépések csak a kezdetet jelentik. Ennek az önki¬
üresítésnek folytatódnia kell. Az Istennel való kapcsolatot
folyamatosan fönn kell tartani. Az emberek fájdalmának,
szomorúságának és örömének elhordozását szüntelenül
folytatni kell. Ellenkező esetben szünetek és kihagyások
lesznek az Istennel való kapcsolatunkban. Ezt nem sza¬
bad hagyni, ha egyszer már elindultunk az úton. A haladás
kemény lesz, viszont az öröm nem fejezhető ki szavakkal.
A pusztinyalakó egy idő után észreveszi majd, hogy ez az
oka annak, amiért a pusztinyába érkezett. Balgataggá lesz
Istenért, mert Isten balgataggá lett érte. Eljut annak megér¬
tésére, hogy Isten balgasága miként lehet valódi bölcsesség.
Minden kereszténynek ezt a kenotikus életformát kelle¬
ne élnie. Senki sem léphet be a megtestesülés misztériumába
anélkül, hogy elsőként el ne végezné az én rejtett lehántását.
Ezt követi az életre szóló folyamatos lecsupaszodás, önki¬
üresítés és semmivé válás. Szabadok maradtok, könnyedek,
közvetlenek, de különösképpen egyszerűek. , Tanuljatok tő¬
lem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű." Az egyszerűség
a kenózis igazi lényege.