Seite 149 [149]
PUSZTINYA
fog taszigálni, amíg már-már kifulladunk, amíg készek nem
vagyunk megadni magunkat. Eljutunk majd arra a pontra,
amikor ezt mondjuk: , Ez a kenözis dolog nem az igazi, túl
sokat követel. Lehetetlen vállalkozás!"
Ez egy nagyon kritikus pillanat, mert a kiüresedés épp
akkor érkezik el, amikor elkezdeném az egész dolgot raci¬
onalizálni. Csak azt kell mondanom: credo, és teljes szív¬
ből felkiáltani: , Nézd, Uram, a mélységből kiáltok hozzád.
A mélységből, ahol ördögök és a saját értelmem bálványai
ostromolnak. Az általad adott szabadság mélységéből kiáltok
hozzád. Szabadíts meg. Tégy szabaddá, hogy kiüresítsem
magamat!"
Erre a pontra nem lehet eljutni jó adag megpróbáltatás
nélkül: harcolni kell önmagunkkal, és harcolni kell a Sátán¬
nal. De ez az a kritikus pont, amikor szimbolikus kezeitek
lassan elég tágra nyitják az ajtót, hogy kihajítsatok mindent,
aminek nem kellene ott lennie, és hogy beengedjetek min¬
dent, ami oda való. A kenózis pillanata közeleg.
A megkülönböztetés a tökéletességnek egy új szintjére
jut el. Gyönyörű virágként virul. Eldöntitek, hogy beléptek
a megtestesülés misztériumába. Hiszen mi mást tett Krisz¬
tus, mint kiüresítette magát, hogy magára öltse a testet
a Szűz méhében? Most ti is ugyanabban a helyzetben vagy¬
tok, mint amiben ő volt. Kiüresítette magát, hogy magára
vegye az emberiség bűnét. Kiüresítette magát, hogy engesz¬
teljen az Atya előtt, mindazért, ami megváltásra szorult. Újra
megnyitotta a paradicsom kapuját az ember előtt.
A kenózis a megtestesülés valóságába vezet be. Miért
érdemes belépni ebbe a kenózisba?" Miként Szent Pál mond¬
ja, azért, hogy kiegészítsük mindazt, ami az Egyházból hi¬
ányzik, és osztozzunk Krisztus szenvedéseiben. A kenózis
148