Seite 148 [148]
KENÓZIS
Ekkor leszünk képesek megkülönböztetni Isten akara¬
tát. Érzékeink áthatóvá válnak, ráhangolódnak arra, hogy
Istenre figyeljenek. Képesek vagyunk bölcs döntéseket hozni
a megkülönböztető készségünk miatt. Mivel átadtuk értel¬
münket és akaratunkat Istennek, visszaadatnak nekünk.
Mintegy a saját ajándékainkat kapjuk vissza. Ez a Krisztus¬
követés első lépése — önmagunk bálványának a szétzúzása.
Eme kenózis távlata megrémiszt majd bennünket, mert
annyira gyávák vagyunk. Ki nem fél? Úgyhogy jobb meg¬
kérni a Miasszonyunkat, hogy tartsa a filmréteg ama sar¬
kát, miközben lehúzzák. Senki sem tudja igazán, mit érez
a festmény, amikor a filmréteget leszedik róla. De van némi
elképzelésünk arról, milyen leszedni a filmréteget hamis
önmagunkról. Olyan, mintha a bőrt nyúznák le a testünk¬
ről: fáj. Ezért hívjuk segítségül Mária gyöngéd kezét, hogy
segítsen lehántani életünkről ezt a filmréteget. Ez a rejtett
folyamat a kenózis első lépése. Rejtve marad Isten és kö¬
zöttünk. Ez az ember akaratának feladása és odahelyezése
Isten kezébe.
A kenózis nem megy végbe a mi közreműködésünk nél¬
kül. Vannak pillanatok, amikor azt kívánjuk, bárcsak Isten
ne adott volna szabadságot, és ne kellene választanunk. De
a szabadságunkat nem veszi el. Nem kényszerít arra, hogy
bármit is megtegyünk. Mint minden erénynek, ennek a ke¬
nózisnak, ennek az önátadásnak, ennek a kiüresedésnek
a közreműködésünk eredményeképp kell megszületnie.
A kenózis megkövetel egyfajta halált, és ez a meghalás
maga után vonzza az ellenség, a Sátán támadásait. Viszont
állandóan előhozza majd Isten új kegyelmeit, új karizmáit.
Nem a hurrikán szemében leszünk, ahol az orkán körü¬
löttünk tombol — hanem magäban a hurrikänban. Addig
147