Oldal 145 [145]
PUSZTINYA
a lélek világában. Ürességetek ekkor betöltődik Istennel,
a Szentháromsággal.
A kenózis eleinte látszólag kifáraszt. Idővel fáradság és
erőfeszítés nélkül jön. Kenózisotok megtelik Krisztussal,
a prédikáló Krisztussal, aki napközben vég nélkül válaszolja
meg a kérdéseket, és az imádkozó Krisztussal, aki elvonul,
hogy éjszaka imádkozzék. A kenózisnak jelen kell lennie ott
a pusztinyában. Ez heves és szörnyű küzdelem Isten akarata
és a saját vágyatok között, hogy ti irányítsátok és rendezzé¬
tek el az életeteket. Az efféle harc valóban lefáraszt majd.
De amikor elindultok a világba, fáradhatatlanok lesztek.
Fáradhatatlanok, amikor Krisztus misszióját folytatjátok,
amikor kérdésekre válaszoltok, amikor különféle helyekre
utaztok. Ez a fáradhatatlanság a pusztinya adománya. Isten
serkent fel titeket ott, hogy fáradhatatlanok legyetek őérte.
A szavak az Igévé válnak. A gyöngeség erővé. Mindezek
annak eredményeképp mennek majd végbe, ha folyama¬
tosan odajárultok az oltárhoz odahelyezve kisebb-nagyobb
dolgokat. Majd egy napon, az ő kegyelméből és jóságából,
magatokat fogjátok odafektetni.
Mondhatjuk, hogy a kenózis az orosz lelkiség központi
alapeszméje. A pusztinyalakó gondolatai és imádságai közül
a legerősebb az kell legyen, hogy kiüresítse magát, miként
Krisztus a megtestesülése által kiüresítette önmagát. Krisz¬
tus mélységét sohasem fogja elérni, de ez a pusztinyalakó
hivatása.
A pusztinyalakó számára a kenózis mindenekelőtt rejtett
valóság. Volt egy művész barátom, aki festményeket restau¬
rált. Létezik egy anyag, amelyet ráken az ember a festmény¬
re. Hagyja száradni egy ideig, ezután bevonja egy másfajta
vegyszerrel. Amikor az megszárad, olyan lesz, mint egy
144