Oldal 144 [144]
KENÓZIS
nélkül megnémuljatok? Nem. Azért, hogy az Ige átvegye
az irányítást szavaitok fölött. Ez az oka annak, hogy a teljes
magányban csöndben vagytok. Ez olyan csönd, amelyben
úgyszólván az oltárra helyezitek szavaitokat, azért, hogy töb¬
bé már ne legyenek saját szavaitok. Szavaitok szülőhelye
most már üres. Amikor lelketek összeszedett és csöndes,
akkor az emberek körétek fognak gyűlni, amikor beszéltek.
Miért van ez? Mert nem ti fogtok beszélni, hanem Isten.
Ha szavaim megadják magukat az ő Igéjének, azzal
együtt jár a megkülönböztetés adománya, megadatik an¬
nak ismerete, hogy kinek-kinek mit mondjunk. Mivel Igéje
átveszi az irányítást szavaim fölött, világosság gyúl bennem,
mely képessé tesz, hogy lássam a másik szívét, és tudjam, mit
mondjak. Amikor átadjuk magunkat Igéjének, a megkülön¬
böztetés adománya szavainkat a helyzethez alkalmazkodóvá
fogja tenni. Egyszer együttérzővé, másszor irgalmassá, ismét
máskor a lehető legkendőzetlenebbé — a világosság, melyet
Igéje magában hordoz, és amit nagy fájdalom árán magamba
fogadtam, immár fénysugárként kiárad valaki másra.
Ha tetszik, ez a pusztinya egyik karizmája. Gyötrelmes
karizma, mert a köztem és a világ összes teremtménye kö¬
zött húzódó különbségek egyike a beszédem, az, hogy szólni
tudok. A pusztinyalakónak újra meg kell tanulnia beszélni
a szívéből fakadóan, azokat a szavakat kimondani, amelyeket
Isten ad neki. Olyan, mintha újra elejéről kellene kezdeni a
beszéd tanulását.
Így a kenözis az a folyamat, melyen keresztül a novíci¬
us sztareccé változik. Nem az életkoron múlik. A fiatalkor
bölcsességé válik. Akkor leszel bölcsé, amikor üressé válsz.
A világ nehéznek találja az üresség elfogadását. , A termé¬
szet — mint mondják - irtózik a vákuumtól." Ugyanígy van
143