Oldal 140 [140]
KENÓZIS
rajta. Ámulatba ejtő pillanat, amikor az illető ráébred, hogy
Isten kegyelméből mindez gyökeret vert benne.
Amikor a magról szóló példabeszédet hallgatjuk, gon¬
doljunk csak Istenre, aki maggá válik Mária méhében. Ő jó
mag volt. Gyökerei mélyre ereszkedtek. Ha valaha képessé
válunk arra, hogy akárcsak homályosan is megértsük annak
misztériumát, hogy Isten magzattá, gyermekké, fiatallá, em¬
berré lesz, elkezdjük fölfogni Isten irántunk való szeretetét.
Akkor kezdjük majd megérteni az ürességet — amelynek
gyökeret kell vernie bennünk -, a saját akaratunk Istennek
való átadásának mélységét. Végezetül felajánlási körmenet¬
ben fogunk elé járulni, körmenetünk összetalálkozik majd
Istenével, s mi egyek leszünk ővele.
Önmagunknak ez a felajánlása, ha és amikor elérkezik,
saját szabad akaratunkból kell, hogy fakadjon. Ha elérke¬
zik, mindent meg fog változtatni. lovatűnik a félelem. Noha
korábban a pusztinyalakót gyakran gyötörték félelmek, és
az ördög ott ólálkodott a pusztinya körül, mostantól fogva
ez nem számít, mert a pusztinyalakó tudja, hogy hatalma
van az ördög fölött.
Ahol jelen van a kenózis, ott nincs félelem. Elég sokat
elmélkedtem a félelemről, amikor Harlemben laktam. Va¬
jon Krisztus félt? A Getszemáni kertben minden bizonnyal
lett volna rá oka. Ha a bűnt kivéve hasonló volt hozzánk,
el sem tudom képzelni, hogy nem félt. Imádkozott, hogy
a kehely múljék el tőle, de csak ha ez összhangban van Atyja
akaratával. Valamifajta félelmet érzékelhettek itt, és bizo¬
nyos módon örvendhettek is ennek. Örvendhettek, mert
ő ennyire hasonló hozzánk. Ez jó érzéssel tölt el. Azonban
emlékezzünk csak, ugyanazzal a lélegzetvétellel fölkelt, és
139