Seite 136 [136]
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN
Isten emlékeztet minket lelkünk és értelmünk rejtett zuga¬
ira, amelyeket nem adtunk át neki. Szerintem ezt jelenti,
hogy a grabancotoknál fogva kell odavonszolnotok maga¬
tokat a Szentháromsághoz. Ez azért kell, hogy a Szenthá¬
romság fényessége besugározhasson a lelkünkbe, és minden
zugot megtisztíthasson, mivel a Szentháromság fényessége
perzsel, mélyre hatón kiéget.
Magamról beszélek, de úgy vélem, ez vonatkozik min¬
den egyes pusztinyalakóra. Nem vagyok képes mindenes¬
tül arra vágyni, hogy így megperzselődjem. Noha tudom,
hogy a perzselést nagy szeretettel fogják végrehajtani, nem
érzem, hogy meg akarnék perzselődni. Ez a küzdelem foly¬
ton-folyvást meg fog ismétlődni a pusztinyában. Isten gyön¬
géd. Nem hagyja, hogy szívünk minden zugát egy csapásra
meglássuk.
Amikor odavonszoltam magam a Szentháromsághoz,
és engedtem, hogy fényessége megperzseljen, akkor leszek
képes figyelni Istenre. Ez igen terhes feladat. Én nehéznek
találom. Valójában azt jelenti, hogy Isten ekkor így szól hoz¬
zám: , Verj mélyen gyökeret a bölcsességben. Itt a pillanat.
Neked adom a bölcsesség adományát. Az adomány tőlem
jön, de azt akarom, hogy add tovább másoknak. Már nem
mondalak többé szolgámnak. Barátomnak és örökösömnek
hívlak. Fiam testvére és nővére vagy. Úgyhogy most verj
mélyen gyökeret a bölcsességben."
Valamiképpen beleegyeztek, mert tudjátok, hogy bele kell
egyeznetek mindenbe, mivel Isten azt akarja, hogy szaba¬
don szeressék, olyanokra vágyik, akik szabadon szeretik őt.
Nem erőlteti a legkisebb dolog megtételét sem, hacsak nem
egyeztek bele minden egyes részletébe. Így hát a gyökerek
mélyre hatolnak. Ekkor kezdetek el figye/ni Istenre. A meg¬
135