Page 134 [134]
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN
kiveti rátok a hurkot. Itt nagyon óvatosnak kell lennetek.
Sohasem szabad semmit sem bármilyen bűntudatból szár¬
mazó elképzelésből vagy bármifajta racionalizálásából tenni.
A szabadság az szabadság.
Így hát beléptek a sötét éjszakába. Becsatoljátok a biz¬
tonsági övet. Ez az a pillanat, amikor valóban és szó szerint
összezárjátok az értelem szárnyait, de teljesen. Ekkor keresz¬
tül kell mennetek egy fájdalmas folyamaton, ami fájdalmas
a keleti embernek is, aki nálatok jobban hozzá van ehhez
szokva. Ahogy beléptek ebbe a sötét éjszakába, végbemegy
az értelem kiüresedése. Mindenfajta értelemtől megfosztva
kell az embernek haladnia. Jóformán azt mondhatjuk, hogy
csakis a bolondok (ami néhány angol fordításban őrülteket,
elmeháborodottakat, , eszüket vesztett" embereket jelent) sé¬
tálnak bele, és nyitják meg magukat szántszándékkal ennek
az éjszakának.
Van itt egy különös üresség, ami felé az ember halad. Ez
nem következik be egyik napról a másikra. Észreveszem,
hogy az erőfeszítés egy része a sajátom. Látszólag beleka¬
paszkodom egy aprócska dologba, amiről azt sem tudom,
mi az. Segít, hogy összezárjam értelmem szárnyait, és egy
kicsit jobban kiüresítseem magam. Keresztes Szent János ezt
mondja: , Belevetettem magam a mély szakadékba és megra¬
gadtam a prédámat." A pusztinyalakó beleveti magát a mély
szakadékba, és nem feltétlenül ragadja meg a prédáját. Vi¬
szont mégis beleugrik az ürességbe. Őszintén szólva, ez az
egyik legfájdalmasabb. A gondolataitok vagy egyéb más elő¬
zetes dolog lecsendesítése nem okoz fájdalmat, viszonylag
könnyű. De amikor ez az üresség eluralkodik rajtatok, vagy
engeditek, hogy eluralkodjék (nem tudom, épp melyik), ak¬
kor egy-két pillanatra látszólag megszűntök létezni.
133