Seite 128 [128]
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN
Fiát küldte el, hogy megmutassa, miként tegyem meg az
ő akaratát. Fia ezért jött közénk: hogy megtegye Atyja aka¬
ratát szabadon, kényszer nélkül, miként azt Atyja kérte. Én
is olyan vagyok, mint Jézus. Szabad akaratom van, és nem
kényszerítenek.
Ekkor az értelmem kitisztul, és elmélkedésem leegy¬
szerűsödik. Igen, Jézus Krisztus húga vagyok. Igen, azért
jöttem, hogy megtegyem az Atya akaratát. Igen, ezt fogom
tenni. Döntöttem. Tudom, hogy ezt a beleegyező ffazot újra
és újra meg kell majd ismételnem, de Isten kegyelmével kész
vagyok erre.
Ezen a ponton egy különös, leírhatatlan érzés fog el.
Mert elfogadva az Atya akaratát átadok neki mindent —
apát, anyát, testvéreket, nővéreket, rokonokat, életvezeté¬
semet —, egyszóval mindent. Amikor elhatároztam, hogy
akaratomat belehelyezem Krisztus akaratának mérhetetlen
tengerébe, látszólag eljutok a nemlét pillanatához, és nincs
mód arra, hogy ezt szavakba tudjam önteni. Olyan, mintha
akaratom teljes átadásával egyúttal testemet, értelmemet,
érzékeimet, mindazt, ami én vagyok, átadnám, és úgy élek,
mintha megszűnnék létezni.
Hirtelen elhagyom ezt a nemlétet, és magamra tekintek.
Ráeszmélek, hogy egy szempillantás alatt megváltoztam.
Most valóban szabad vagyok. Többé már semmi sem nyug¬
talanít. Mint a madár, szárnyalok a levegőben, és minden az
enyém, mert minden Istené, s én is az övé vagyok. Mostanra
lehullott minden béklyó. Ismétlem, lehullott minden béklyó.
Szabad vagyok, mint a madár. Minden az enyém, s én az
Istené.
Ekkor szabad akaratom összevegyül az övével, és egy
különös tűz gyúl lángra a lelkemben. E pillanatban értem
127