Page 126 [126]
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN
tam, valami történt velem és miattam. Viszont még ekkor is
szabad voltam arra, hogy nemet mondjak.
Másrészt amikor igent mondtam, ahogy erre is volt sza¬
badságom, valami más történt. Mintha napfelkelte köszön¬
tött volna rám. Az Abszolútum felé tartó zarándoklásomat
sötétség helyett világosság öntötte el. Amikor igent mond¬
tam, saját szabadságom Istennel közösen énekelt dallá vált.
Van manapság egy ének, mely így szól: , I am the Lord of the
dance” — , Én vagyok a tánc Ura". Kedvem támadt énekelni:
, Én vagyok az ének Ura." Amikor igent mondok, és szabad¬
ságomat arra használom föl, hogy valóban szabad legyek,
eggyé válok az egész teremtés énekével.
Minél többet elmélkedtem a szabadságról, annál töb¬
bet fedeztem fel. Elsőként arra találtam rá, hogy én szabad
vagyok. Ez képezte elmélkedésem alapját. Senki sem for¬
szírozott, senki sem mondta meg, mit tegyek. (Ebben az
elmélkedésben azzal az előfeltevéssel éltem, hogy keresztény
vagyok, aki érti a vallását, aki részesült a szentségekben,
és éli az Egyház életét. Lévén, hogy most keresztényekről
beszélek.) Úgyhogy keresztényként elmélkedtem a szabad¬
ságnak ezen az ajándékán. Isten itt van, s én szerethetem,
vagy sem. Lehetek hideg, meleg vagy langyos iránta.
Szabadon választhatok, cselekedhetek, s emiatt a sza¬
badság miatt ujjongok, és hálát adok érte Istennek, noha
ismerem az ezzel járó iszonyú felelősséget és teljes bizony¬
talanságot. Mivel döntenem kell, s ez rendkívül fontos! Igaz,
lehetnek tanácsadóim, lelki vezetőim és könyveim, de végső
soron az Istennel és másokkal való kapcsolatom tágas va¬
lóságában nekem egyedül kell döntéseket hoznom, amikor
eljön az ideje. Ez a szabadság.
125